Mi van ha nem akarom ezt az életet?
Most leírom, de lehet, hogy aztán vissza se jövök, de ki kell írnom. Tisztában vagyok vele, hogy totál elitelendo az egész, én is szégyellem.
Szeretek egy nőt, akinek férje és gyerekei vannak, az öcsém a férje. 9 évvel ezelott mikor először találkoztunk akkor is megtetszett, de próbáltam a dologgal nem törődni. Mondom biztos van valami zárlata, ha az öcsémmel jött össze. De sajnos nem. Dolgoztam sokat, nem találkoztam velük túl sokszor (akkoriban otthon laktunk még) , úgy voltam vele, én is ismerkedtem, nem foglalkoztam a dologgal. Aztán megvolt az eljegyzes, örüljek, az öcsém megnosul, de én miért nem tudom őt kiverni a fejemből?? Aztán megismertem valakit, aki a totál ellentettje a nőnek, minden szempontból. Osszekoltoztunk, tok jó volt. Szerettem, most is szeretem. Megkértem a kezét és összehazasodtunk.
Jó munkám van, saját ingatlan, feleseg, tok jó életem lehetne. De ahelyett, hogy az évek alatt múlt volna a dolog, inkább az ellenkezője. Ahogy telt az idő, egyre nyitottabb lett, csomó közös van bennünk, tok jókat lehet vele beszélgetni, tok hasonló az ertekrendunk stb. Viszonylag sokszor osszejarunk a nagyobb családdal is és csak velük is. Amennyire lehet laza vagyok, de utálom az egészet. Arról nem is beszélve, hogy a testvérem meg sem érdemli, ő egy érzelmi fakir, nem bokol neki (minek úgyis tudja a másik, ezt így kijelenti), és egy kobunko. Szeretem, de nem tudom felfogni hogy lehet ilyen hülye. Lehet azt mondani, hogy nem ismerem a nőt, így nem tudom milyen, de azért 9 év alatt elég sok időt töltöttünk együtt, hogy eleget lássak belőle.
Es szeretem a feleségemet is, de olyan érzésem van, mintha nem ezt az életet akarnám, bele tudnék örülni. Persze váljak el, mert ő ennél jobbat érdemel. A tenyeremen hordozom, igyekszem és szeretem. Ráadásul mi van ha elvalok, akkor sem szunik meg a másik érzés.
Ez egy tabu dolog nincs kivel megbeszélni és kicsit már felorol.
Sajnálom a helyzeted. Sajnos nem lehet mit mondani erre. A leírásod alapján a lehető legjobban kezeled a helyzetet, nem igen tudnálak kioktatni.
Remélem majd elmúlik ez az érzés.
Menj pszichológushoz!
A sógornőd hogy viszonyul hozzád?
El lehet ám válni, nem azért, mert jobbat érdemel nálad a feleséged, hanem mert nem vagy szerelmes belé, jó eséllyel nem is voltál. Ha fiatal vagy, még belefuthatsz másba, aki jobban kiváltja belőled a szenvedélyt, nem kell börtönbe zárnod magadat illemből. Nem vagy boldog ebben a házasságban.
Egyébként csak az érdekesség kedvéért ugyanez inverzben: https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__szere..
Nagyon sajnálom a helyzeted. Szerintem egészen jól kezeled, hidd el ebben a cipőben annyira sok ember van hogy az ember csak nézne egyet . Szerintem a helyes válasz átfutott már a fejedben számtalanszor, szimplán nem vagy elég bátor hozzá, félsz a következményektől . Mindenkinek csak egy élete van , miért is élnéd az életed egy olyan emberrel akibe nem vagy szerelmes? Nyilván biztos szereted , de nem az a különleges szerelem érzés, amikor megbolondulsz érte. Azt mondom neked , én mint nő, az eddigi párjaimnak mindig azt mondtam , ha nem érzel már irántam úgy ahogy kellene , akkor inkább mondja el… nem lessz jó érzés, viszont emelem kalapom az előtt akiben van annyi bátorság és gerinc hogy a szemem elé álljon és elmondja mi a helyzet…
Jelenleg nem arra búzditalak hogy hagyd el egy másikért, dehogyis szó sincs róla . Most jelenleg csak azt mondom, hogy először rakd az életed egy olyan helyre ahol teljesen felszabadultnak érzed magad , mindig őszinte a mosolyod és nem jutnak olyan gondolatok az eszedbe amik miatt esetleg bűntudatod lenne, ami nyilván valóan felemészti az embert szépen lassan.. Ha ezt megtetted, utána tudni fogod hogy mit is akarsz valójában .. De az biztos , ha igazán szeretnéd a feleséged, soha nem jutott volna eszedbe mást is szeretni, éppen ezért hiába a feleséged , egy hibát követtél el azzal hogy vegyes érzelmek mellett mondtál neki igent .. De még nem késő, sosincs késő .. Nyilván ha ezeket tisztázod vele, ne mond neki el hogy mást is szeretsz.. Csak annyit mondj hogy már nem úgy érzel ahogy eddig…
De a te döntésed, néha el kell engedni azt akit szeretsz , az ő érdekében is. Hasonló helyzetben teis szeretnéd hogy elmondja neked hogy érez már irántad..
Sok sikert !
Teljesen biztos vagyok benne, hogy ez csak a "tiltott gyümölcs mindig édesebb".
Én is ilyen álmodozó típus vagyok, mindig azt várom, hogy úristen majd egyszer milyen egetverő szerelemben lesz részem, ami a nagy könyvben meg van írva, és egymásnak teremtett minket a sors.
Többek között az előző exemről is azt hittem, mert hirtelen jött, és voltak elég érdekes egybeesések dátumokat illetően. Aztán 1 év kapcsolat után már a szakítás szélén álltunk. Ekkor ismertem meg egy másikat, aki hű az első pillanatra huhh volt meg minden. Eleinte csak egymás lelki támaszai voltunk, majd több is lett belőle - az exem háta mögött. Ez egészen addig tökéletes volt, amíg az exem hirtelen nem szakított velem. Érdekes módon akkor a másik srácot is már másnak láttam, rajöttem, hogy nem is akarnék vele kapcsolatot, kapcsolatban egyáltalán nem lennénk meg jól, inkább csak így mellékszálként, meg kezdett nagyon idegesiteni is. Szóval "dobtam" őt. Az exemmel újra összejöttünk, majd a másik srác is elkezdett ismerkedni, és én újra azt éreztem, hogy totál bele vagyok esve... hónapokig figyeltem távolról, szerelmes idézeteket raktam ki insta storyba, hátha rájön, hogy neki küldöm. Végül semmi nem lett belőle, és az exemmel is vége lett.
Azóta ugyanúgy voltak számomra ilyen elérhetetlen pasik, akikért odáig voltam, amíg tiltott volt, majd amikor végre lett valami, már nem is volt olyan jó. Rájöttem, hogy nekem csak ez a "kalandos, romantikus, filmbe illő" érzés az, ami kell, olyan, mint egy drog.
De korábban olyan is volt, hogy hetekig szó szerint sírtam egy pasiért, hogy nekem nagyon kell, mert olyan jól kijövünk mint barátok, miért nem akar kapcsolatot? Majd amikor szex után ott feküdtem mellette a lakásán, azon gondolkodtam, hogy ha sikerült, miért nem érzek semmit?
Szóval szerintem egy pszichológus kéne, aki segít feldolgozni valami lelki traumádat, ami ezt okozza. Én arra jöttem rá, hogy a gyermekkoromban szerzett figyelem- és szeretethiányom okozza azt, hogy mindig várom, hogy valaki különleges figyelemmel legyen irántam, amit egy nyugisabb, hosszabb párkapcsolat már nem ad úgy meg, mert megszokott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!