Hogyan kell kezelni, ha a szulok uvoltoznek egymassal? Hogyan veszelheti at ezt az ember komolyabb lelki serulesek nelkul?
Nem lehet kezelni, pedig Isten a megmondhatója, néha szerettem volna kikapcsolni a hallásomat. Nálam mélységes cinizmust okozott és nulla megértést/összetartást a családom felé. Amint lehetett elmenekültem otthonról és a lehető legkevesebbet vagyok "otthon".
Te most még max elmész otthonról, kitalálsz mindenféle kifogást, szakkört, programot, hogy lelépj arra az 1-1.5 órára. Na persze ebbe a hidegbe elég bajos jó búvóhelyet találni. Talán egy könyvtár, ott legalább csend van, meg wc.
Hat engem rohadtul irritalt mikor anyamek uvoltoztek. Tobbszor beszoltam -mert pl fejhallgatoval sem hallottam max hangeron a zenet, becsukni meg TERMESZETESEN nem lehetett az ajtomat- hogy valjanak mar el. Na persze akkor anyam meg jobban rakezdett a rikacsolasra, csak akkor mar velem tette.
22 evesen evesen koltoztem el toluk, ha hamarabb lett volna munkam, hamarabb teszem. Odaig pokol volt az eletem. Nem csoda, hogy az en hazassagom is olyan amilyen, pedig nem tart tul regota, 28 eves vagyok. Batyamnak meg egy epkezlab kapcsolata nem volt mostanaban, azon sem csodalkozom, o 36 eves. Jol el lett baszva a kapcsolatokhoz valo hozzaallasunk, nyilvan nem lattunk normalis, harmonikus mintat.
13: volt ra pelda a kozel 5 ev alatt, de az a kapcsolat elejen volt, kb 2 eve mar normalisan kommunikalunk egymassal. A ferjem sem hozott normalis csaladi ertekeket, volt ott minden mint a moziban, megcsalas, valas, uj kapcsolat, abban alkoholizmus, agresszio, tettlegesseg. Szoval kellett ido, mire kiforrtak ezek a dolgaink, es nagyjabol helyrehoztuk, mert meg most sem tokeletes a hazassagunk, de dolgozunk rajta.
#12 voltam
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!