Mért nem tisztelik a szobámat?

Hát ez elég gáz :S

Szegénykém! :(

Aha, nálunk dettó ugyanez megy.

Nehéz, de el kell fogadnod, hogy most már felnőttél, ráléptél a különválás útjára. Ennek egyik eleme az, hogy a régi szobád fenntartani immáron teljesen logikátlan, hiszen üresen állna.

Plusz azt hiszem, a kisebb testvérnek valami extra örömöt nyújt, hogy a nagy, felnőtt testvére szobáját használja. Ettől közelebb érzi magát hozzád, valamint felnőttebbnek is érzi magát.

Nálam a megállapodás oldotta meg a dolgot: használhatják a tesóim a szobát, de azzal a feltétellel, hogy amikor hazamegyek - és szólok előre -, akkor abban az állapotban szeretném látni, amiben hagytam.

Az ágyneműm elpakolom mindig a szekrény aljába, bár most már inkább azt csinálom, hogy amikor eljövök, lehúzom és megy a szennyesbe. Mondjuk én 1-2 havonta járok csak haza.

A cuccaimat elpakoltam, háromrészes szekrényem van, az egyikbe beraktam a felső polcra az összes ruhát, az akasztós rész aljába pedig az egyéb cuccaimat dobozolva. A többi részét a szekrénynek és a szobának nyugodtan használáhatják. Így mindenki boldog.

A szüleid pedig próbáld megérteni, ha nem laksz benne, akkor sajnos tényleg felesleges lenne fenntartani. Főleg hogy valószínűleg mire befejezed az egyetemet, eszed ágában sem lesz hazaköltözni hozzájuk.

Most akkor ki mászkál be a szobádba, és ki rendezkedik?

Ezt legalább tudod?

Mert ha csak a húgod, őt szerintem könnyen lekapcsolhatod:

havonta vegyél valami csokit, vagy plüss állatkát, vagy lepd meg valamivel, ha nem túrja szét a szobádat. Menj haza, és kérdezd meg hangosan tőle: ügye úgy van a szobám, ahogy hagytam? és menj fel nézd meg, ha igen akkor mond meg neki, hogy akkor kap egy kis meglepit... ha nem akkor meg azt mondd, hogy kár,mert akkor kapott volna meglepit, de mivel nem tartotta magát a megbeszéltekhez, ezért az őneki szánt ajándékát odaadod az utcán az első gyereknek aki szembe jön veled...