A nagymamám a fiával és annak családjával él, de kész pokol az élete. Egész nap hozzá sem szólnak, csak ha megjön a nyugdíj, úgy beszélnek vele, mint a kutyával (tapasztaltam!), nem tisztelik. Hogyan segíthetnék a nagymamámon?

Szia!

Ha a nagyid eladta a házát, vagyis ügyvéd által ellenjegyzett adásvételi szerződés van, azt sajnos nem lehet visszacsinálni. Annyit tudszt tenni, hogy győzködöd a nagyidat, hogy mégiscsak költözzön hozzátok. Gondolom, akkor anyud vagy apud a másik gyereke, jó volna, ha ők is értesülnének erről, vagy tapasztalnák, hogy hogy bánnak a nagyival. Vagy elbeszélgetne a testvérével. Remélem, hogy gyorsan megoldódik a helyzet.

A haszonélvezetével miért nem ér? A tulajdonlás ebben az esetben gyengébb, mint a haszonélvezet. Ő meneküljön? Szólítsa fel a tulajdonosokat, hogy ne háborgassák birtokában, és azonnal távozzanak az ingatlanból! Ehhez joga van, megteheti, erre való a haszonélvezete.

Adás-vételi szerződést meg lehet támadni (mint általában minden szerződést), de csak akkor ha igazolni tudja pl. azt, hogy kényszer alatt született. Márpedig itt nem hiszem, hogy volt ilyen. Nem is igazán tudná ezt bizonyítani.

Ha a szerződés arról szólna, ami történt, azaz ajándékozásról, akkor az ajándék visszakövetelhető a megajándékozottól, az sokkal "egyszerűbb" procedúra lenne, itt már érdemtelen az ajándékra az aki kapta, meg minden ilyesmi. Sajnos utólag könnyű okosnak lenni. Itt most drágább volt az olcsóbb illeték...

Még egyszer mondom: Éljen a mama a haszonélvezeti jogával, és a neki kellemetlen és bántó embereket tegye ki a lakásból. Oldják meg, amíg él a mama, a lakhatásukat!

Már bocs, de nem egy rohadt ház miatt kellene tiszteletet adni egy idős anyának, hanem amiért felnevelt 4 gyereket!

Ha az otthonához jobban ragaszkodik, mint egy élhető helyzethez máshol, akkor nincs mit tenni, amíg ő maga nem dönt másképp. Törődj vele, amennyit csak tudsz, de ilyen stresszes helyzetben nem fogja soká húzni. Igen, az emberek gyakran lenyúlják az öregek vagyonát, utána halálra szekálják, vagy magányba taszítják, vagy intézetbe zárják őket. Sajnos a te családod sem kivétel ez alól. Ha a sarkadra állnál, mit vesztenél?

Kikerekedett a szemem, mikor megláttam ezt a kérdést. Pontosan ebben a helyzetben van a 87 éves nagymamám, akit imádok és aki engem anyám helyett felnevelt.

Sajnos nem tudok okos tanácsot adni, hiszen magam sem tudom megoldani a kis drágám helyzetét. Én egyelőre nem is tudom elköltöztetni, de most már azon vagyok, hogy mielőbb teremtsek egy olyan környezetet, ahová ha elcsalom, ne vágyjon onnan vissza a pokolba. Én tudom, mit érez mikor azt mondja, hogy ő már nem megy sehová, ott akar maradni, míg él. A két kezével építették a házat papával, aki már nem él. Sokat dolgozott mamikám azért, hogy 7 gyermeket (3 saját) felneveljen tisztességgel, és mára mikor nyugalomban kellene tölteni élete utolsó szakaszát, nem mardt más, csak a szenvedés. Ő szívbeteg, sokat harcoltam, hogy még velünk maradhasson. A legjobb orvosokat kerestem fel, és sikerült rendbeszedniük, erre a fia és annak szemét családja taszítja a halálba azzal, ahogy bánnak vele.Beszélni nincs kivel, a pereskedést nagyim nem vállalja, pedig én szeretném, mert nála van egy eltartási szerződés, ami sosem lépett érvénybe, azaz sosem tartották el. Ezzel tudnék még mit kezdeni, de nem megy bele érthető módon. Szóval az emberek kapzsik, önzők, hálátlanok...

Legalább azt próbáld meg elérni, hogy több időt töltsön veled/veletek és ne gubózzon be. Sajnos én itt most nem ismerem a megoldást, de mindenképpen szívből kívánom Neked és magamnak is, hogy mielőbb sikerüljön enyhíteni a nagyik fájdalmát és sok mosolyt lássunk még kedves öreg arcukon!

Minden jót!