Családom szerint a rezsin, élelmiszeren kívül másra nem kell költeni, érdemes ezzel foglalkozni?

Én úgy gondolom, hogy amíg valaki nem árt nekem azzal, ahogy él, semmi közöm hozzá. Ők nem, csak erőltetik azt, hogy mire tudom elkölteni a pénzt, milyen kiadásaim vannak nekem a rezsin, nagybevásárláson kívül...

Az a gond, hogy mások vagyunk, még úgy is, hogy anyukám pl. egyáltalán nem idős (51). De okostelefonja sincs, nyomógombos telefont használ. Mióta elköltöztem otthonról, a wifit is kiköttette, mert ami neki kell, azt megnézi a munkahelyén. Nincs hobbija, nem jár sehová, neki az a kimozdulás, hogy szombat reggel végigjárja a boltokat és bevásárol.

Nagyszüleim szintén hasonló beállítottságúak, legutóbb azért sértődtek meg halálosan, mert étteremben voltunk, más családtagokkal és kértem egy kávét. Minek, mikor már indultunk volna, otthon is tudtam volna inni egyet...

Én nem ilyen vagyok. Ha megkívánok valamit, megveszem. Szeretek beülni reggelizni, kávézni "csak úgy", ha épp van egy szabad órám, vagy nyugis a napom. A barátaimmal, barátnőimmel is tartjuk a kapcsolatot, van, akivel általános iskola óta. Velük is hetente 1-2 alkalommal összefutunk ebédszünetben, munka után vagy épp hétvégén elmegyünk egy koncertre, moziba, színházba.

Régen, mikor diákmunkázni kezdtem, kérdezte az anyám, hogy miért? Mondtam, hogy azért, mert ami zsebpénzt kapok, arra elég, hogy bevásároljak, beüljek néha valahová, de pl. arra nem, hogy elutazzak Pécsre, Szegedre az ott tanuló barátnőimhez, éljek is kicsit. Az volt a válasz, hogy "Helyes, nem is kell menni, beszéljetek telefonon.".

Ettől függetlenül nem szórom a pénzt, a fizetésem egy része megtakarítás, egy másik része befektetés részhez megy. Hitelem, törlesztő részletem nincs egyáltalán. De nem is úgy élek, hogy nem megyek sehová, nincs hobbim, nem veszek meg egy új cipőt, ha épp megtetszik. Kicsit úgy érzem, hogy hiába is mondanám el az én oldalamat, csak legyintenének rá... Érdemes ezzel kezdeni valamit?