Nekem van igazam?

Nem, kérdező, az a baj, hogy nem nőttél fel.

Tessék dolgozni ezen, ha szükséges menj szakemberhez, mert a megfelelési kényszered totál kikészít majd.

Ezt velem is próbálták - az első érzelmi zsarolós szóra ráteszem a telefont, és biztosak lehetnek benne, hogy akkor féléven át nem látnak. Nekem nyolc.

Én kijelöltem EGYSZER a határokat, amibe a zsarolás, hiszti nem fér bele.

Te meg nőj fel, a saját és a gyereked érdekében.

Mondjuk tedd össze a két kezed, amiért a férjed "nem szól semmit", és még veled van.

Hasonló helyzetben exemnél én egy idő után alaposan kivertem a blhét, hogy nincs egy közös hétvégénk, mert minden hétvégén anyjáéknál ücsörög.

Hát, nem véletlenül EX ;)

A férjed helyében már rég elváltam volna tőled.

Ha nem akarsz, ne menj! Szíved joga.

De azt tudnod kell, hogy a kapcsolatotok óhatatlanul meg fog változni. Nem hisztizés miatt, hanem egyszerűen, ha nem töltötök együtt időt, akkor már nem lesznek közös élmények, nem lesznek beszédtémák.

Én anno látogattam az idős rokonokat. Amikor mások már elmaradtak, egy idő után velük is megszakadt a kapcsolat. Nem haragudtunk egymásra, de eltávolodtunk. Amíg hétről hétre együtt töltöttük azt a 2-3 órát, még részei voltunk egymás életének. Amikor ez évi 3-4 alkalomra redukálódott, akkor meg már csak a sablonos beszédtémák maradtak, a személyes dolgok elmaradtak, a felszínes csevegésnek meg nem volt már értelme.

Persze, mondom, érthető döntés, ha a saját családoddal akarsz több időt tölteni, és így döntesz, csak tisztában kell lenned vele, hogy amire nem szánsz időt, az elsorvad. Az emberi kapcsolatokat is ápolni kell, már ha fontosak neked.

#23, ne haragudj, de nagyon nem értek egyet azzal, amit írtál. Attól, hogy nem ül minden áldott vasárnap az anyjánál-nagyanyjánál a kérdező, nem fog elsorvadni semmilyen kapcsolatuk. Érzelmi zsarolás megy a kérdező felé a családjától, aminek egyáltalán nem kell engedni. Meg kell találni egy normális egyensúlyt, ami nem azt jelenti, hogy a kérdezőnek mindig engednie kell az anyjáéknak.

Pl havi egy vasárnap + az ünnepek az egyáltalán nem évi 3-4 alkalom, sokkal inkább 15-20, és akkor arról nem is beszéltem, hogy hétköznap is lehet találkozni, ha úgy adódik. Na nehogymár ez kevés legyen.

A kérdező igénye a találkozások ritkítására teljesen normális, sőt, természetes.

Amúgy meg: ha vasárnaponként állandóan az anyjáéknál ül, akkor meg a férjével sorvad el a kapcsolata.

Miért kell, hogy igazad legyen? Nem elég, ha nyugodt és elégedett mindenki?

Hagyod magad ugráltatni, "konkrétan leb@szott, de anyum is ugyanez", és nem velük beszéled meg a dolgokat, hanem csak puffogsz magadban.

Sok jó tanácsot kaptál, mondd meg, amit szeretnél, és ne akarj minden elvárásnak megfelelni.

Egyébként a férjedet se hagyhatod mindig magára, mert egyszer majd csak nem lesz otthon, amikor hazamész.

A családdal pedig beszélgethetsz heti 1x telefonon vagy videón, és havi 1x lmész.

Kérdező. Ami a családodban van, nem szeretet, hanem kontroll. Innentől kezdve nincs miről beszélni.

Te nem látsz erre rá. Ez pszichoterápia kategória már. Semmi értelme a kérdésnek, mert nem tudsz határt húzni.