Nekem van igazam?

Röviden leírom a helyzetet. Mikor gyerekek voltunk (most 30 éves vagyok) minden vasárnap a nagyszüleimnél volt az egész család. Én, tesóm, unokatesóim, szülők, nagyszülők. A mai napig van ez a nagy vasárnapi összejövetel. Viszont én azóta férjnél vagyok, van egy óvodás gyerekem, háztartást vezetek, dolgozok, sőt 15 km-re el is költöztünk. Nagymamám és anyum, keresztanyum így is elvárják, hogy mi minden vasárnap ott legyünk 3-4 óra hosszát, mikor itthon is lenne mit csinálni. Nem azt mondom, hogy soha nem mennénk, de szerintem havonta elég lenne. Csak ott ülünk és beszélgetünk mikor itthon ezer dolgom lenne, fiam is halálra unja magát, mert még nincs testvére meg unokatesója se. Tegnap hívott mamám, hogy vár vasárnap és mondtam, hogy sok itthon a dolgom, nem biztos, hogy megyünk és konkrétan leb@szott, de anyum is ugyanez. Már ott tartok, hogy Karácsonyig nem is megyünk. 30 éves vagyok, de még mindig megakarják mondani, hogy mit csináljak. Férjem nem szól erre semmit, ő nem is szokott jönni sose. Értem én, hogy látni akarják az egyetlen kisgyereket a családban, de nekünk is van saját életünk már.