Nekem van igazam?

Szerintem ülj le velük beszélni.

Kezd hálával a dolgot. A nagyszülők, szüleink, örülhetünk hogy életben vannak. Hogy ennyire szeretnek titeket és így vágynak a társaságotokra. Ez becsülendő s hogy ennyi idő után is ilyen szoros a kapcsolat.

(a mi családunk nagyon szét hullodt, mindent egyedül kellett megoldani már fiatal korban)

Viszont szép nyugodtan ez után el lehet nekik mondani hogy szeretnétek másra is kihasználni a hétvégét s ne vegyék zokon, kicsit kevesebbet fogtok járni. Ha ilyen érthető meggyőzés után vissza utasítanak akkor jogod van arra is hogy egy kicsit ne beszélj velük. Ne menj el a következő héten, de azutáni héten hívd fel őket. Kérdezd meg hogy vannak és hogy hiányoznak nektek, de tisztázd a határokat.

Szép lassan megszokják majd, nem bántanak érte s te sem fogod így érezni magad.

Szerintem igazad van és a dolgokat remekül intézed majd bármit teszel.

A legjobbakat kívánom neked s remélem segített a tanácsom.

Kérdező, nem kell mindenkinek megfelelni, mert azzal magadat teszed parkolópályára. Van erre egy idegen kifejezés: people pleaser. Mindenki más érdekét a sajátja elé helyezi. Nagy hiba, hosszú távon baromi káros.

Nyisd ki a szádat és mondd meg, havi egy vasárnap, meg ünnepek idején jöttök, a többi hétvégén nem.

Te képes vagy inkább anyádéknál ülni, ahol a gyerek unatkozik, a férjed nem is megy veletek, hát milyen család vagytok ti???

Ha anyádék megsértődnek ezen, akkor majd megnyugszanak.

Ez nem igazság kérdése, hanem határok meghúzásáé, amit te nem teszel megfelelően. Az, hogy mindenkinek meg akarsz felelni, baj. Nem egészséges.

Én leülnék velük beszélni erről elsőkörben. Nem elejtett megjegyzésekkel, hanem összeszedve, erre fókuszálva: figyi, nekem ez sok, több időre van szükségem otthon, nem tudok eljönni minden hétvégén. Ennyi. Akármit szólnak, rá lehet vágni, hogy a te életed, van saját családod, akikkel időt akarsz tölteni, és hogy ők hogy csinálták/hogy csinálják/hogy csinálnák ahhoz neked semmi közöd, mert te nem vagy az ő hasonmásuk.

Miután kifejezted ezt, és még csesztetnek, akkor hagyd ott őket. Ha nem tudnak értékelni, mikor ott vagy, akkor nem lehet olyan fontos az sem, hogy mindig ott legyél.

Hiába van neked igazad, ha túl gyenge vagy érvényesíteni a saját akaratodat.Így ezzel az igazaddal max. a hátsódat tudod kitörölni.

Itt elsősorban önmagaddal van teendőd nem a rokonokkal.Amíg azt látják, hogy úgy ugrálsz ahogyan ők fütyülnek, addig nem is vesznek komolyan.Vállalnod kellene a konfliktust végre,ha megsértődnek, ha nem. Nem azért élsz, hogy kizárólag mások életét tedd érdekesebbé.Ezt kellene már végre megtanulnod.Ideje lenne.

10.

30 évesen, férjjel, kisbabával már egyáltalán nem kell megfelelősdit játszani.

Annyira rühellem, az ilyen passzív agresszív, szeretet álarcba bújtatott önzést.

Anyós és anyám is ilyenek, mert hogy ők nem ilyennek nevelték a férjem, ill. engem.

Undorító és csak ellenszenvet ébreszt, nem lelkiismeret furdalást.

Na, most itt abban kell erősnek lenned, hogy a lelkizést elengedd.

Ja persze! Próbálsz mindenkinek megfelelni, csak saját magadnak és a kisfiadnak nem!

Havonta egyszer mennék és nem izgatna, hogy ki mit gondol.

Ti már külön kis család vagytok, külön háztartásban.

Ők halálra unják magukat, így alig várják a vasárnapot, mert végre történik valami.

Én imádtam a Nagyit és mit meg nem adnék, ha még köztünk lenne, de a saját életem is fontos, sőt! A család is az, de ilyen önző és csak magukra gondoló embereknek nem fogok egy csettintésre ugrani!

A havi egy, max kettő összeülés egy nagyon korrekt kompromisszum a részedről. Azt is mondhatod, hogy hármasban csináltok programot, kirándulni mentek stb.

Emlékszem, hogy gyerekként engem is kötelezően elrángattak ide-oda, és a sok felnőtt közt halálra untam magam.

Viselkedj végre felnőtt ember módjára és ne táncolj mindig úgy, ahogy mások furujáznak.