Hogyan lehet leküzdeni ezt?

"... természetesen nem vagyok a szoknyájába bújva,..."

De, igen. Képtelen vagy leszakadni.

Ha nem élnétek külföldön, kb minden hétvégét ott töltenél, és szegény férjed már rég elvált volna tőled, mert nem lenne egy önálló, romantikus kettesben töltött hétvégéje veled. Szakadj le anyuciról.

Mi hetente beszélünk a szüleinkkel (férjem is, én is) videón keresztül kb 1-1 órát, és évente karácsonykor 1 hét Magyarországon, és nyáron 2 hét valahol máshol, nyaralás céljából.

Szerintem ez mindenkinél más. Ha valaki alapból ritkán találkozik a családjával, esetleg nem volt igazi családi kötelék nyilván másképp élik meg.

Elhiszem, hogy nehéz, de hoztál egy döntést, ez ezzel jár.

Szerintem fura, hogy ennyire nem tudsz leválni anyukádról felnőtt létedre, úgy, hogy évek óta jártok külföldre, és van benned egy rutin már elvileg.

Nekem sosem volt így fix, hogy mikor jártam haza, de az elmúlt 10 évben 4 különböző külföldi országban éltem. Volt, ahonnan pár havonta hazajártam, volt, ahonnan két évig egyáltalán nem mentem haza. Szóval sokszor ha elköszöntem otthon, azt sem tudtam, mikor jövök legközelebb. A szeretett nagymamámtól minden alkalommal úgy búcsúztam, hogy az járt a fejemben, hogy talán ez az utolsó alkalom. Úgy öleltem meg, ennek a tudatában. Nem tudhattam, melyik lesz az utolsó. Aztán egyszer csak eljött az is. Az kifejezetten rossz volt, hogy épp egy héttel azelőtt halt meg, hogy ismét mentem volna haza, így direkte elbúcsúzni nem tudtam tőle.

Szerintem fel kell nőni érzelmileg hozzá, hogy már nem egy kisgyerek vagy, akinek csüngenie kell valakin. A mai korban már könnyen lehet kapcsolatot tartani kb akárhonnan, így az, hogy messze vagy, már nem akadályozza a kommunikációt, ezért sajnos szerintem de, ez anyukád szoknyájába bújás. Szerintem nem ártana felkeresni egy pszichológust.

Szeretett családtól/barátoktól hosszabb időre elválni mindenkit lehúz egy kicsit. Ez normális.

De én azért nem hiszem el teljesen ezt az utólagos magyarázkodást, hogy ez szerinted tök normális, mert egy felnőtt ember miért írna ki erről kérdést? Semmi értelme így. Ha valóban annyira a "normális" kategóriában van. És amúgy nem kell külföldig menni a válaszig, mert ugyanabban az országban is van, aki keveset találkozik az anyjával/apjával/akárkijével.

Én szerintem kellene az a pszichológus, mert akkor vagy az érzelmeidet nem tudod egészséges mértékben kontrollálni, vagy valami hangulatzavarod van, hogy téged ez ennyire megterhel, hogy ki kell írj róla egy kérdést.