Párom gyerekei kérdés-túlreagálom?
Sziasztok.
Párommal 1,5 éve vagyunk együtt. Neki van 2 gyereke előtő házasságból, 17 és 19 évesek. Nem miattam váltak el.
A gyerekek 1,5 éve hallani sem akarnak rólam. Eddig az anyjuk új párjáról sem akartak, csak idén nyáron a férfi törökországi nyaralást nagybevásárlással fűszerve ajándékozott nekik amivel persze teljesen belopta magát a szívükbe.
A gyerekek hétköznap vidéken tanulnak, hétvégente jönnek az apjukhoz. Ilyenkor én eltűnök a képből, szinte nem is beszélünk mert a gyerekek előtt a nevemet se lehet kimondani.
Én próbálok elfogadó lenni és azt is tudom, hogy egy szülőnek mindig a gyereke az első és ez rendben is lenne. Csak volt mostanság 1-2 dolog ami nagyon rosszul esett:
- 1 hónapra előre megbeszéltük a párommal, hogy egyik hétvégén elmegyünk egy számomra fontos versenyre nézőnek, hogy megismerje a sportom. Ezt mondta a gyerekeinek is. 1 nappal előtte bejelntkezett a nagyobb gyerek. Oké, megyek egyedül.
-1 hétre előre megbeszéltük hogy segít a kutyámat elvinni másik városba műtétre. Ahogy odaértünk hívja a lánya (aki szintén tudta hogy aznap ez a program) hogy jajj ő megérkezett haza az apjához, de nem hozott kulcsot. Oké, apa hazasiet én majd megoldom hogy valaki eljöjjön értünk.
- úgy volt hogy a gyerekek koncertre mennek, nem jönnek haza hétvégére mi elmegyünk egy 2 napos wellnessre. Ahogy megtudták a gyerekek mégsem volt kedvük koncertre menni inkább hazajöttek
A bajom az, hogy kezdem úgy érezni szándékosan kezdik szabotálni a kapcsolatunkat. Én tudom, meg támogatom, hogy legyenek az apjukkal hármasban nélkülem persze. De nem kicsi gyerekek már, a párommal hétköznap reggeltől estig dolgozunk, este már csak vacsizunk és elalszunk kb, jó lenne néha valamit csinálni hétvégén legalább havi 1-2 alkalommal.
Nem élünk még együtt de 7köznap minden nap egymásnál vagyunk. Összeköltözés így egyhamar nem is jöhet szóba.
Látta párszor rajtam a párom hogy nem tetszenek ezek a dolgok de nem akartam szólni, mert tényleg nem lekoppintani akarom a gyerekeket vagy közéjük állni. Én szívesen nyitnék is feléjük, programoznék akár négyesben is, de egyelőre vissza se köszönnek az utcán csak egy szemforgatással “üdvözölnek” ha véletlen összefutunk.
Kicsit el vagyok keseredve mert a párom szerint majd alakul ez meg tök jó lesz.. hát 1,5 év alatt semmit nem alakult.. nem akarom ezzel nyaggatni túlságosan, nehogy az legyen kihozva belőle hogy nekem van bajom a gyerekekkel.
Nem tudom mitévő legyek? Nekem ez nem úgy tűnik mint ami alakul:(
Azért engem érdekelne, hogy milyen csodálatos párod lehet, ha sikerült ilyen gerinctelen embereket nevelni a gyerekeiből...
A helyedben már rég leléptem volna. Alapesetben nem vagyok az ellen, hogy gyerekes emberrel jöjjön össze valaki, de itt is az látszik, hogy ez sokszor nem működik.
Tudod, nekem mit mondott nemrég a 15éves lányom?
Hogy nem boldog attól, hogy a párom az életünkbe lépett. De fontos neki, hogy engem boldognak lásson, és látja, hogy az vagyok.
Vannak nehézségek, mert ez a helyzet sosem egyszerű, de mindent megtesz a maga kamasz fejével, hogy kompromisszumokat kössön, értem.
Lehetne ezt így nálatok is...
Ez a férfi nem a párod, ő két kis neveletlen hercegnő apucikája. A rááldozott 1,5 évet írd a veszteséglistára, keményítsd meg magad, és dobd ki.
N
Aztakva.
És apuka ilyenkor fejet hajt, ünnepi vacsi lemond, felnőtt gyerekeket fogadom?
Szerintem hagyd ezt... nagyon méltatlan ez számodra. Nagyon sajnálom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!