Tényleg tönkretettem a szüleimet? 16/L
azt mondta anya, és én is így érzem és tapasztalom minden nap hogy tönkreteszem őket. idegesek, fárdtak, rosszkedvűek, két éve elváltak és annak is részben én voltam az oka, és anya-mivel vele élek- még rosszabbul van. nagyon nagyon lelkiismeret-furdalásom van emiatt. elviselhetetlen!!!
egy anorexia tényleg az egész családot összetöri és mindenki teljesen tönkremegy tőle.??? én ezt soha nem akartam. soha nem akartam ártani bárkinek is és nem direkt lettem anorexiás és nem is vádolnak ezzel a szüleim, de tudom, érzem hogy engem okolnak -mert tényleg én vagyok az oka- annak hogy ennyire szétesett minden és mindenki.
van valahogy tovább....????
17:51
tanuld meg értelmezni is, amit olvasol: azt írtam, az esetek túlnyomó részében tönkremegy a család. ez nem azt jelenti, hogy az összesben.
18:09
természetesen a hozzám forduló embereknek ezt nem ilyen nyersen mondom el, de nekem nem a hazudozás a szakmám. mindent meg kell beszélni szépen, de kertelés nélkül. azzal nem megyünk semmire, ha elhallgatunk bizonyos dolgokat a betegek elől. nem tudom, valaha pszichológussal sikerült e mélyebb beszélgetésbe belemenned, oda, ahol már nincsenek tabuk. valószínűleg nem, mert ha lett volna rá példa, akkor tudnád, hogy egy ilyen beszélgetésben már nincs finomkodás, meg kertelés.sokszor bizony „fejbe kell kólintani” a pácienst, hogy tudjon változtatni. számos más pszichológus ugyanebben a módszerben hisz, amiben én, és állíthatom, nagy sikerrel kezelünk ki embereket olyan dolgokból, amivel kapcsolatban már teljesen reményvesztetté váltak.
egyébként én itt magánemberként vagyok jelen, ahogy te, és mindenki más is. kérlek szépen, hadd írjam már le a véleményem a dologról, az életem folyamán átélt tapasztalataim alapján. fel lehet háborodni, attól nem változik semmi.
és végezetül, én itt és most befejezem. nem fogok olyan embereknek magyarázni, akik nem ebben a szakmában dolgoznak, mert ez egy meddő vita.
nem vitatkozom az igazamról, a véleményemet pedig tartom.
18.34!
Én nem voltam a te ápolónőd!
A véleményem én is tartom, nem hiszem, hogy itt bárki is pszichológus vagy, hogy tudná vagy ismerné ennek a betegségnek a lényegét és kockázatát!
Beszéltek mintha igazán értenétek hozzá, valamit fitogtattok és csak sötétben tapogatóztok, hozzáértés nélkül!
22 éves lány vagyok és 2 éve átestem ezen a betegségen, úgy éreztem nem tudom legyőzni és a családom, illetve az apám azt mondta tönkreteszem őket, erre én öngyilkosságot kíséreltem meg, gyógyszert vettem be, azt gondoltam végérvényesen megoldom a problémát!
Okuljon mindenki ebből, és a tanácsotokat úgy osztogassátok, hogy az senki lelki világát ne keverje meg még jobban, a beteg lélek nem játék , ahogy az ember élet sem!
A kérdezőnek azt tanácsolom sürgősen keressen fel egy igazi szakembert és ne vádolja magát ez a betegség sajnos levisz mint az örvény és aki nem erős nem fog tudni kimászni de egy jó szakember segíthet!
Az ápolónő válasza az egyedüli amin látszik, hogy az embert nézi és nem egy szituációt kívülről, a többieket nem is kommentálom!
18.55! A rossz gyerekeket szokás fejbe kólintani, nem egy pszichés beteget! Szerencsére velem nem így bántak és ma már gyógyultnak mondhatom magam..de néha még félek és akkor elmegyek a szakemberhez aki bátorít és mellettem van!
Előző voltam!
köszi kedves utolsó, itt vagyok csak tudod nem ülök egész nap a gép előtt!!
mindenkinek köszi hogy válaszoltatok.
hát, a baj az hogy már nagyon rég óta tart a dolog és már sok kórházat és pszichiátert és pszichológust megjártam és nem tudtam kijönni belőle, mindig visszaestem.
most egy új pszichiáterhez járok aki nem utalt be (még)kórházba hanem aodtt gyógyszert, de ennek ellenére ez az itthoni "hangulat" nem tud változni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!