Szerintetek én reagálom túl?

Ha a sógorod haláláig a nővéred mellett állt, megtette, ami ilyenkor elvárható, majd tisztességgel eltemette, akkor apádnak (vagy más rokonnak) semmi joga fintorogni, ha tovább lép és ismerkedik.

Ámde az előző mondatot feltételes módba kéne átírnom, mert van itt valami, amin viszont fennakadtam, nem is kicsit! Bízom benne, hogy nem azért, mert ez is kamukérdés.

Ezt írtad a nyitóban: "Fél évvel a testvérem halála után jöttek össze."

Majd #8-ban: "Nyilván fura volt fél év után megismernem az új barátnőt , nekem az kicsit sok volt."

Eszerint miután elkezdődött a kapcsolatuk, sógorod szinte azonnal bemutatta az egész rokonságnak az új barátnőjét. És akkor nyilván a gyereke még annál is hamarabb találkozott vele. Meg gondolom a saját szülei is.

Hát mit mondjak, ő sem tolakodott, mikor az észt osztogatták. 1-2 hetes, max. egy hónapos kapcsolat bármikor feldőlhet még. Alapesetben ez még a randizós időszak, amikor két ember próbálja megismerni egymást. Ha nem lennének a leírt körülmények (elhunyt feleség, meglévő gyerek) akkor is pár hónap után mutatná be az ember a barátnőjét a szüleinek. Ha van gyereke előző házasságból, akit ő nevel, akkor különös tapintatot igényel a leendő pótszülő bemutatása. Az meg csak ezután következhet, hogy az elhunyt felesége rokonainak bemutassa.

Most tegyük fel, egy hónap múlva a csajszival kiderül, hogy nem passzolnak egymáshoz és szakítanak. Akkor utána jön a következő pótmama-jelölt? Aztán ha ő se jön be, akkor a harmadik? Talán a huszadik pótmama megmarad? És minden újabb barátnő be lesz mutatva a volt apósnak is, szimpla hergelésképpen?

De erős a gyanúm, hogy itt nem erről van szó. Hanem arról, hogy após ráhibázott: a sógorod valóban nem szerette már a nővéredet. Megkockáztatom, hogy ez a barátnő képben volt már a nővéred halálakor is, vagy még előbb. Ezért tudta 6 hónappal a felesége halála után már mint meglevő kapcsolatot bemutatni. Alapesetben egy nő sem akar pár hét után nemcsak a férfi szüleinek, de a volt feleség szüleinek is bemutatkozni.

Azzal önmagában nem lenne gondom, ha 6 hónappal a felesége halála után randizik valakivel, vagy felregisztrál egy társkeresőre. De itt nagyon nem erről van szó. Ennek előzményei voltak, amelyek valószínűleg még az elhunyt feleség idejébe is visszanyúlnak.

17

Következtetés. Ismered ezt a fogalmat?

#21 vagyok.

Akkor viszont nagy eséllyel sógorod már dugványozta ezt a nőt, mikor a nővéred haldoklott, a kisgyerekük meg kétségbeesve látta, hogy az anyja egyre rosszabbul van.

Szándékosan fogalmaztam keményen.

Nem biztos hogy azért lépett olyan gyorsan tovább mert nem szerette.

Egy ismerősöm felesége meghalt mikor a harmadik gyerekük született. Apuka nem tudta kezelni azt hogy ő otthon legyen 3 gyerekkel és 0-24 ő gondoskodjon róluk, ezért fél év után ő is beújított egy nőt hogy visszamehessen dolgozni és megszabaduljon a haztartasbelisegtol, attól hogy ő legyen az anyjuk helyett az anyjuk.

Persze az ő agyában sincs minden rendben, sajnálom is az új nőt hogy nem látja hogy erre kellett, csak arra próbálok ravilagitani hogy más oka is lehet.

De akármi is az ok, az biztos hogy nem egészséges fél év után már új kapcsolatban lenni.

Anyukám szerette apukámat. Hatalmas szerelem volt az övéké. 16 éves volt anya amikor összejöttek. 23évesen özvegy lett.

1995 szeptember végén halt meg apa, 1996.júniusban pedig már hozzánk költözött nevelőapám.

Azóta a mai napig együtt vannak, tisztességgel felnevelt engem is.

Barátnőm 3 gyerekkel maradt özvegy, 5hónap múlva pedig már megvolt az első randija. Azóta eltelt 3 év és boldogan élnek.

Barátnőm hét éves volt, amikor meghalt az anyukájuk. Nyolc, amikor már " mostohájuk" lett. A nevelő anyuka csodálatos gyerek- és kamaszkort teremtett nekik.

Bevallom felnőttként a kisebbik lány jobban ragaszkodik a nevelőanyuhoz, mint a " saját", értsd vérszerinti apjához.

Szerintem azt, hogy neked nem jó érzés a tudat, hiszen fáj a tesód elvesztése, nem kell rátolni a másikra, mintha ez az ő hibája lenne, hogy neked épp nem jó érzéseid vannak.

Nem ismerjük a korábbi kapcsolatukat, nem tudjuk, milyen volt az a tíz év, de én nem hiszem, hogy az elhunyt családjának kellene bíráskodnia, hogy az özvegy fél mikor kezd új kapcsolatot. Szerintem egyikünk sem volt a helyében, és nem tudjuk, hogy vészelte át a gyászt, vagy mivel próbált enyhülést találni, és azt hiszem, hogy örülhetünk, ha ez sikerült, minsem hogy elvesszen az ember mentálisan... az talán senkinek nem lenne jó, a gyereknek biztosan nem... és talán csak ne kelljen az elhunyt családja miatt még illemből senyvednie pár hónapot egyedül. Szerintem nincs közötök hozzá és igen, túlreagáljátok.