Miért csinálják? El akarják szakítani tőlünk?
17 éves lány vagyok, a barátom egyidős velem. A történet ott kezdődik, hogy teherbe estem, de most igazából nem ez a fő probléma.
A szüleim és a barátom támogatnak, a barátom szülei pedig kijelentették, hogy nagykorúságáig nem költözhet el otthonról, DE AZÉRT TÁMOGATNAK!
Olyan ez nekem mintha el akarnák szakítani tőlem és a fiunktól. Anyukám megpróbált beszélni velük, de ők sem egy generáció, anyukám fiatalon szült engem, a páromat 40 évesen, így igazából anyám álláspontját sem igazán vették fontolóra. A barátom nem igazán akar lázadozni ellenük, mert betegek is és hálás amiért nem tették ki otthonról. Illetve, néha rájön hogy lesz*rja, és fellázad, de végül nem. Nem is ez a baj, mert jó ha tiszteli a szüleit, csak nem értem, miért nem lehetne az, hogy velünk éljen. Sokkal könnyebb lenne ketten megbirkózni a felelősséggel, én így érzem, mert ugye mindketten vállaltuk!!! Főleg, hogy most még közel lakunk egymáshoz, de lehet, hogy ez meg fog változni. Neki az iskola messze van és nagyon sokat kell tanulnia, ezért félek, hogy nem lesz ránk ideje.
Tudom, hogy tönkremegy az életünk, hogy elvállaltuk a Picit, de most már nem fogunk ezen változtatni, hiszen 25 hetes terhes vagyok, ennél fogva csak a kérdésre szeretnék választ kapni!
nem az a céljuk,h elszakítsák tőled.csak ők sztem úgy gondolják,h nagyon fiatal vagy még,és mi a garancia h 10 év múlva is együtt lesztek.ezért ők úgy gondolkodnak,h most szép h van bnője,de ha nem lesz,akkor már bánthatja,h nem tanult.gondolom egyedüli gyerek,ezért van ez a legjobbat akarom a kisfiamnak viselkedés.ülj le a barátoddal és mindent beszéljetek meg.
nem tom mióta vagytok együtt,de lehet h nemrég óta és azért is gondolják így.
am én is 17 vok,és gratulálok a picihez,még ha nem is a legjobbkor érkezik,de biztos h nagyon fogjátok mind2en szeretni :)
Gratulálok a babához!
Meg tudom érteni a barátod szüleit is, hisz nehéz lenne elszakitani tőlük is. Mégiscsak velük nőtt fel, ők nevelték... Nemhiszem, hogy tőletek akarják elszakitani, de megérteni is nehéz, hogy a fiának gyermeke lesz. Sok sikert :)
Igen, lehet hogy azért, mert ő az egyetlen fiú! (van egy nővére is, ő 19 éves.) Az az eshetőség lenne még, hogy én hozzájuk menjek, csak a nagymamája él még, így nem tudnánk hová menni a Mazsival. Közös a szobája a nővérével sajnos... mindenképpen szeretném Vele csinálni ezt az egészet, mert ha kimaradna a fia életének első évéből, azt nagyon bánnám.
Köszönöm a jó kívánságokat!
Próbálok nem hisztizni, bár természetemnél fogva kissé akaratos vagyok, próbálok megbirkózni önmagammal. :) Igazából nem az anyukájával van a baj, ő már feldolgozta a dolgokat már amennyire, próbálja okítgatni a szülői fortélyokra meg minden, az apukájával tabu a téma még mindig.
Félek, hogy ez alatt az egy év alatt, amíg nem lesz 18 éves szétmegyünk, mert ugye sokkal elhanyagoltabbnak fogja érezni magát.
Egyébként másfél éve vagyunk együtt, ezt kihagytam!
végülis sejthetted, hogy mi vár rátok a jövőben, ha ennyire fiatalon gyereket vállaltok.
nehéz helyzet ez. téged is megértelek, de a barátod szüleit is. képzeld magad egy picit a helyzetükbe. ott a fiacskájuk, aki még kiskorú, nemrég még a pici babájuk volt (egy pillanat alatt elrepül 17 év) és most hirtelen kiderül hogy máris apa lesz, és ők máris nagyszülők.
ezt is nehéz elfogadni, de azt, hogy elköltözik egy másik családhoz (hozzátok) és velük fog élni, pedig még otthon lenne a helye, még az ő felelősségük, hát ez pokoli lehet.
szóval teljes mértékben megértem őket, hogy miért nem akarják hogy hozzátok költözzön.
azt nem lehetne esetleg megbeszélni velük, és a te szüleiddel is, hogy mi lenne, ah te költöznél hozzájuk? bár az megint nem jó, akkor meg a te szüleid kerülnek abba a helyzetbe, amibe most az övéi vannak.
az meg ugye megint nem jó, hogy a gyerek azt látja az első éveiben (amíg egyszer nem lesz saját lakásotok) hogy ő anyával és a nagyiékkal lakik, apa meg bejárós...
mindenki álláspontját tökéletesen át tudom érezni, de sajnos nem tudom, hogy egy ilyen nehéz helyzetben mi lenne a jó megoldás...
Köszönöm az eddigi válaszokat!
Igen az lenne a legjobb, anyukám belemenne, apukám nem velünk él, anyám pasijának a véleménye őszintén szólva hidegen hagy :) hozzájuk meg sajnos nem férünk be. Az még egy eshetőség, hogy a nagyimhoz megyek átmenetileg a babával, közelebb lakunk így a barátomhoz is, meg minden.
DE ez sajnos csak gondolati szintű dolog...
Kicsit gomdold végig így van rá esély hogy legalább egyikötök befejeze a sulit, ez a gyereknek is fontos.
Anya leszel ne légy olyan önző, amúgy garantálom hogy 17 éves kölyök akkár veletek lakik akkár nem az újszülöt babát egyszer nem fogja a kezébe venni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!