Hogyan közöljem a szüleimmel,hogy lehet még sem akarok beiratkozni?

elbeszélgetnék a szülőkkel is, hogy mégis hogyan sikerült egy ilyen lelkivilágú gyermeket felnevelni, mert ez a szülők hibája nagyrészt.

Kérdező, fordulj szakemberhez, mert ez nem egészséges. Ha 16, ha 20 éves vagy.

"Meg gyomorproblémáim is vannak,erősen refluxos vagyok és a stressz a gyomromra megy rá,az emelt érettségi előtti éjszakán is rosszul lettem."

Kerdezo, ok a jog, csak ugyved ne legyel ezekkel a parameterekkel, nem birnad. Akkor mar inkabb jogasz, az nem annyira stresszes. Az egyetemtol meg nem kell felni, ha nem akarsz bulizni, stb., nyugodtan hivatkozz a rengeteg olvasni- meg tanulnivalora. A jog mellett koztudottan NEM ELVART meg a diakmunka sem. Idohiany miatt. Erted. ;-)

20: ebből az látszik, hogy a többségnek más a tapasztalata/véleménye, mint neked.

Abban egyetértek, hogy mindenki más tempóban fejlődik, pl más korban kezd járni. Na de ott is van egy felső korhatár, amíg, ha nem kezd el járni, akkor elkezdik vizsgálni, hogy mi baja.

Így van ez az önállósodásnál is. Van aki 14 évesen lesz önálló, van aki 16, van aki 20. Na de 21 évesen, hacsak nincs valami orvosilag igazolt problémája, akkor már illene eljutni egy szintre.

A másik meg, amit sokan írnak: amíg nem próbálja ki magát nem fog kiderülni, hogy mire képes valójában.

Jajajaj, kislány, most szólj anyukádnak, hogy akkor most szeretnél elmenni pszichológushoz. És ne ő válassza ki neked, hanem te.

Olyan nincs, hogy a jogon kívül semmi nem érdekel, biztos, hogy van, csak nem tudod, mi. Ebben is segít a pszichológus, illetve vannak pályaválasztási szakemberek, de az most odébb van. Konkrétan a jog az, ami nem neked való. A jogászok emberekkel dolgoznak, és folyamatos összeütközésben vannak, még a céges jogászok is, mert maga a jog a két fél érdekütközéséről szól. Arról nem beszélve, hogy csak orvos kíséretével fogsz tudni elmenni vizsgázni.

Azt a mondatot, hogy "nem akarok nekik csalódást okozni" most felejtsd el, ahogy a pontot kitetted utána. Neked csak a saját életed számít. A szüleidért nem vagy felelős. Lassacskán már ők se lesznek azok teérted. A saját döntéseidet kell meghoznod. Az, hogy azt feltételezed, hogy kitagadnának, egészen ijesztő, még akkor is, ha nem igaz. Te bántalmazott gyerek vagy. Nemcsak a verés a bántalmazás. A lelki terror is az, és neked konkrétan a testedre megy rá apád agresszivitása (vagy ahogyan azt te megéled). Beszélj anyukáddal, évet általában lehet halasztani már az elején is, menj el dolgozni, de valami olyan helyre, ami érdekel (állatorvosi rendelő?), vagy tanulj egy szakmát, és majd jövőre, a pszichológus által összelapátolva új döntést hozol. Apád nem fog kitagadni. Ha nagyon dühös lesz és értetlen, azt is túléled. Magadra vigyázz, barátnői megtámogatással (az van?), te vagy a szempont.

Szerintem pont az tenne neked jót, ha bedobnának most a "mélyvízbe". Meg persze egy pszichológus sem ártana mellette.

Én 14 évesen voltam hasonló helyzetben, mint te, annyi különbséggel, hogy én egyik szülőmtől költöztem a másikhoz egy teljesen idegen városban, mert csak oda vettek fel suliba. (Ráadásul apukámmal sem voltam jóban, szinte lakotarsak voltunk.)

Én borzalmasan szorongtam az elején és nagyon féltem tőle, de idővel megjött hozzá a bátorságom. Én jártam pszichológushoz is, de az, hogy napi szinten egy idegen környezetben éltem többet vitt előre, mint a terápia.

Én a helyedben mindenképpen beiratkoznék, (esetleg megnézném, hogy van-e esély átiratkozni X. félév után). Mi történhet legrosszabb esetben? Egy albiban sem feltétlenül kell jóban lenni a többiekkel, ott legalább el tudsz vonulni ha valakivel valami konfliktusod van, nem úgy, mint egy koliban. De az is simán lehet, hogy tök jóban lesztek - ugyanez a szaktársaiddal. A többiek is többnyire majd úgy mennek oda, hogy nem ismernek senkit, el vannak veszve, mindenkinek teljesen új lesz a szituáció.

Szerintem egy új város egy új lehetőség arra, hogy "bárki lehess". Mármint gondolj rá úgy, hogy ha nagyon kellemetlen dolgokat csinálnál, akkor is új helyen vagy, ahol senki sem ismer. Legrosszabb esetben itt élsz majd pár évig, utána pedig hazamész.

Ha most nem kezdesz el önálló lenni, akkor mikor szeretnél?

De fordítsuk meg a dolgot: tegyük fel, hogy levelezőn kezded el, otthonról. Mit csinálsz még, azon kívül, hogy újra felvételizel? Ki fizeti a TB-d? (Mert levelezőn az sem jár). Vagy dolgozni szeretnél levelező mellett, + készülni a felvételire mellette? (Én tavaly megpróbáltam hasonlót, ha nincs nagyon jó időbeosztásod szinte teljesen lehetetlen)

Ha mégis megpróbálnád Szegedet, egyidősek vagyunk, ha gondolod megpályáznám nálad "az első szegedi barát" pozíciót, írj nyugodtan, nem foglak megenni:)

Te kedves ajánlattevő szegedi, csak azt nem kalkulálod bele, hogy a kérdezőnek még a kéményseprő szakma is jobban passzolna, mint a jogász! És a joghallgatók nem finomlelkű szűzleányok, hanem rámenős nagydumások.

Kérdező, a jognak mely területe érdekel? Milyen jogász akarsz lenni?

Családi háttér csak kotnyelességből: testvéred nincs vagy esetleg egy fiatalabb van, anyukád háztartásbeli, apukád eltartja, mert ő a főnök. Ez bejött?