Hogyan tudnék a feleségem gyerekeinek a kedvében járni?

Szerintem több időt kellene négyesben tölteniük, csak az anyjukkal. Elvégre ezidáig 4en voltak, most pedig jöttél te és a baba és az anyjuknak bizonyára sok energiáját és idejét felemészti egy 3 hónapos kislány. Talán már nem érzik magukat annyira fontosnak mint eddig...

Szerintem nem mindig csak KÖZÖSEN kellene programokkal próbálkozni. Inkább szervezz nekik 4esben néhányszor valamit, te pedig addig vigyázol a picire. Muszáj a nejednek néha kicsit csak velük foglalkozni, hogy ne érezzék úgy, hogy ettől az új helyzettől kevesebb jut nekik az édesanyjukból...

Na én is ilyen voltam kb. 13-14 évesen. Szüleim elváltak, anyukám megismert egy férfit, bár nem volt túl hosszú életű dolog, nem lett belőle házasság (kb. 1 évig voltak együtt), elég sokszor volt nálunk a férfi.

Nagyon utáltam, pedig szerencsétlen próbálkozott mindennel, jófej volt, érdeklődő, sokszor fuvarozott. Amúgy mai szemmel nagyon rendes ember volt, de akkor akaratlanul is úgy éreztem, hogy apámat szeretné helyettesíteni. Akárhányszor ránéztem, apám jutott eszembe és nem tudtam "jópofizni".

Szerintem ne próbáld magadat rájuk erőltetni, nem kell túlzottan kedvesnek lenni, mert akkor méginkább azt hiszik fölényben vannak és bármit megtehetnek veled szemben. Egyszerűen legyél normális, kérdezd meg hogy vannak stb, de nem kell túlzásba vinni. Majd idővel hidd el, elfogadnak. Ez akár évekbe is telhet, de próbáld meg nem magadra venni, mert ez nem is annyira ellened szól.

Szerintem különösebben nem tudsz semmit cisnálni,csak folyttani ugynúgy tovább ahogy eddig. Amúgy én nagyon becsüllek,hogy nem szemétkedsz velük,sőt a kedvükben is akarsz járni és jó kapcoslatot kialakitani velük (furcsán hangozhat,de ez nem természetes minden férfi/nő számára aki beházasodik egy cslaádba) . El fognak fogadni,csak nehéz nekik. Az új gyerek mégjobban megneheziti,minden megváltozott az életükben,ráadásul érzékeny időszakban vannak.. valaki jól irta,hogy fontos mindig arra gondolnod,hogy te vagy a felnőtt és ne huzd fel ezen magad.

Egyébként szerintem ez egy normális szituácio,a gyerekek sem szemetek veled,udvariasak,jól neveltek,csak még nem fogadták el,hogy egy teljesen új családhoz kell alkalmazkodniuk. Meg fognak változni,főleg a két kisebb.

A 18 éves fiú lehet hogy egyszerűen nem is fogllakozik a ténnyel,hogy velük laksz.

Szóval legfontosabb szerintem:ne érezzék azt,hogy KÖTELEZŐ szeretniük .

Esetleg mi lenne, ha inkább te kezdenél magadról mesélni. Hogy te milyen voltál a suliban, milyen problémáid voltak. Különösen ha van valami kapcsolat a gyerekek gondjaival.

Talán azzal is lehetne próbálkozni, hogy valamilyen segítséget kérj tőlük, esetleg valami ellenszolgáltatásért cserébe. Mondjuk ha valamit meg kell szerelni lehívod a kisebb fiút segíteni, és felajánlod hogy adsz cserébe te is valamit neki, közben mesélsz magadról. És neked sem ciki bevallani, hogy tudod hogy ez egy fura helyzet, neked is meg nekik is, hogy te se igazán tudod hogy mit kéne velük kezdeni, és megérted hogy nekik is nehéz téged elfogadni.