Elkéstem, vagy még ráérek? Feleslegesen aggódok?

"Szomorúságban miért jó lenni?"

Szomorúságban nem lehet és nem is szabad családot alapítani..!

Megbánnád te ne félj a gyerekvállalást, aztán írnál ide megint, hogy hát mégsem így képzeltem, mégis túl korai volt, hogy lehettem ilyen hülye….

A gyerek édes, de sok pénzbe kerül , a feleséged majd hízik vagy 20 kilót szülés után, melle, hasa megereszkedik sok esetben, es szexről hallani sem akar, csak a gyerekkel törődik ( ami így normális) de te mondasz neki majd köszönetet, hogy ekkora áldozatot hozott es feláldozta a testét hogy megszülhesse a gyereked?

Elárulom nem.

Majd észreveszed, hogy a kolléganődnek bezzeg milyen feszes a feneke es mindig szexen jár az esze nem mint a feleségednek. Es megcsalod.

Ez a klisé ami szinte mindenkivel előfordul.

Különben az ember sose elégedett!

A szingli házasodni akar, a házas irigyli a szinglit, ha van munka az a baj, ha nincs munka az a baj, ha nincs társ az a baj, ha van, akkor az, hogy megfulllaszt, es unalmas, szeret de nem bírod mar mert túlszeret, vagy nem szeret eléggé.

Van társ, de nincs gyerek, nagy baj, szomszedok téma híján kérdik mikor jön a gyerek, ha lesz egy, mikor jön a második.

Az ember sose elégedett, egy folytonos nyüzsgés és keresésben van, sose örül annak ami van!

Igen, elkéstél...

Én 22 éves vagyok és már nekem is minimum 5 éve kell, hogy legyen barátnőm, de legyen inkább stabil 7 éve...

Ha valamiről le kell mondani, az nem a legjobb.

Éretlen vagy az írásképed alapján.

Hidd el, nem nagy buli, ne abból indulj ki, amit médiában tolnak család propagandát, meg amiket felraknak a közösségi oldalakra, képmutatás az egész.

Nem gondolnám, hogy le vagy maradva.

A szingli életnek és a családosdinak is vannak előnyei, hátrányai egyaránt.

Mérlegelj, ne másokat akarj utánozni!

A család nem egy álom, sok buktatója van!

Egy álmot kergetsz, amire nem vagy érett.

Nagyon sokszor az ilyen hirtelen fellángolás "gyereket akarok meg családot" - hisztiből lesz az, hogy a pasi rájön, nem olyan poén az egész éjjel síró gyereket hallgatni és elhúz a francba.

Mivel NEM tudja, mivel jár, nem néz utána, csak a rózsaszín köd lebeg előtte, jaj de cuki a kisbaba, és én AKAROM őt - aztán rájön a kiábrándító valóságra.

Persze akkor már mindegy, mert a gyerek ott van, nevelni kell(ene) - aztán x idő után kilép a dologból, mert "nem így tervezte".