Most ezt hogyan is kellene lekezelnem?

Tehát a történet rövidre fogva: Első együttélésem, eddig simán vettük az akadályokat, de most felvett egy roppant idióta viselkedést, amivel kikerget a világból.

Pl ma. Én nem adok nyers disznóhúst a kutyámnak. Erről már volt egy vitánk akkor úgy nézett ki, megbeszéltük. Viszont ma megyek ki az udvarra és látom hogy a kutya csócsál valamit. Hát persze hogy disznóhúst.

Kérdőre vontam a párom, hogy ezt mégis miért kellett, ezt már egyszer megbeszéltük. Erre közli velem (nevetve), hogy a múltkor is odaadta neki, csak megvárta hogy bemenjek a házba. Itt már lilult a fejem, csúnyát nem akartam mondani, szépet meg nem tudtam ezért faképnél hagytam.

Nem sokkal később megyek ki az udvarra, ő épp kint tevékenykedett, erre megszólal ezzel az új vicces-gúnyos stílusával, hogy ne menjek ki, lehet hogy most fog megdögleni a kutya a disznótól.

Na ezen ismételten jól felhúztam magam, látványosan bevonultam, 10 perc múlva szól, hogy menjek neki segíteni. Hát nem mentem...

Na ezen annyira felmérgelte magát, hogy mi az hogy én nem segítek , hogy most épp a "nemszólokhozzád" stádiumban vagyunk.

Nekem bármi problémám akad, amiről komolyan akarok beszélni, ő mindig előveszi ezt a kis humorherold stílust, amivel kikerget a világból, ettől pedig annyira felmegy bennem a pumpa, hogy legszívesebben kitekerném a nyakát.

A múltkor már elsírtam magam, hogy ilyen nincsen, erre persze jön,ölelget, hogy ő csak viccel, és jajdeszeret ésatöbbésatöbbi. Egy hét múlva a felállás viszont ugyanez.

Ő remekül elszórakozik azon, hogyha én ideges vagyok miatta.

Tapasztaltabbak tanácsát várom, hogy mégis, hogy is kell lekezelni ezt a viselkedést, vagy mégis mi a fenét kellene csinálnom?

Köszönöm.