Mindenkiben van ilyenkor egy kis félelem?

Ha nem lépsz, nem lesz jobb. Ne parázz. Fiatal, munkaképes ember vagy, miért ne tudnál egyedül boldogulni? Most csak próbálok egy pozitív hozzáállást sugallni.

Először is, rangsor: legeslegelső a megélhetés, és nem a barátok, meg pasik, meg bulik.

Kezdj el már most keresni egy melót. Eltarthat egy darabig, míg találsz olyat, ahova fel is vesznek. De ne add fel az ötödik elutasításnál. Van ilyen, tovább kell lépni, s soha nem elkeseredni.

Minden jót, és kitartást.

Sürgősen keress állást. Ne mond meg apádnak. Ha meg van az állás menj el dolgozni, keress pénzt. előre gondoskodj az albérletről. egyetemisákkal is kereshetsz lakást, így olcsóbban kijönnél. A húgodat is viheted.

Gondolom apád ver titeket, ordibál és még cselédnek is tart.

Én biztos ezt tenném a te helyedben!

Egyetemen szakot is válthatsz. Lépj ki belőle, később beiratkozhatsz(felvételizhetsz) egy másikra, ami jobb, mint ez. A húgod mennyi idős?

kollégiumba menj, esetleg valakik mellé társulj be egy albérletbe. Önálló albiban egyenlőre, amig nem dolgozol főállásban, addig ne gondolkodj. De mielőtt költöznél, tényleg legalább találj valami stabil diákmunkát, amiből a koleszt/albirészt és a megélhetésed tudod finanszírozni.

A sulik szoktak lakhatási támogatást adni, ha nem tudnak koleszt biztosítani. KÉrdezz után, és kezdj el számolni, hogy mennyi pénzre van szükséged havonta és hogy ehhez milyen munkát kéne találni.