Ki jön hamarabb?

Feleségem. Gyerekünk nincs, nem is lehet egészségi okokból.

Ha lenne gyerek, akkor vszeg ő, de ez totál AKKOR OTT helyzet.

Hallgattam egy videót egy anyáról, aki a házomlásban a kiskamasz lányát mentette - azt mondta, sohasem nem bocsátja meg magának, amiért a férje meghalt.

TUDJA az eszével, hogy így volt helyes, és a férje is a gyereket mentené, de amíg él, sohasem múló bűntudatot érez, mert "fel kellett volna ébresztenie a férjét is", de épp annyi ideje volt, hogy viszi a lányát és rohan (és így is majdnem meghaltak ők is).

Szóval az, hogy mi most itt mit mondunk nem jelent semmit, mert veszélyhelyzetben lehet tök máshogy cselekszünk.

Saját magamat, ugyanis nő vagyok, 53 kiló, és KIZÁRT, hogy kimenthessem bárhonnan a 78 kilós férjemet (pl kihúzni vagy ilyesmi, hiszen nincsen hozzá erőm).

Ha tud jönni a lábán, jön, ha nem, akkor én menekülök (ő is ezt akarná) és szólok a mentést végzőknek, hogy xy lakásban van még egy ember.

Ez így egy teljesen értelmetlen kérdés, hiszen az ember életében a legritkább esetben alakul ki olyan szituáció, amikor az összes szerette, aki fontos számára, egyszerre kerül élet-halál szituációba.

A hétköznapi dolgokban egy egészséges, felnőtt gondolkodású ember, ha családos, a házastársával alkot egységet, vele hoz közös döntéseket, viszont ha a házasság megromlik, akkor már a gyermek érdekei az elsők. Aki a gyereket teszi első helyre, ott a házassággal előbb-utóbb probléma lesz, aki pedig a szüleit helyezi első szintre, az még gyerek gondolkodású, még nem sikerült leválni.

Életveszélyes körülmények esetén az ember ösztönösen cselekszik, arra más törvények vonatkoznak. Értelemszerűen a segítségre szoruló gyerekünket mentjük, hiszen egy szülő gyárilag így van kódolva, de az, hogy ezt követően kinek segítenénk, már igen nehéz megmondani. Ha képesek lennénk ésszel gondolkozni veszélyhelyzetben, akkor a házastársunkat "illene", de biztos vagyok benne, hogy sokan a szüleiket választanák, mert ott is erős a kötődés.

Lányom

Férjem

Szüleim

Nem gondolnám, hogy baj van a házasságommal azért, mert vészhelyzetben előbb menteném az 1,5 éves gyereket mint a férjemet. Tőle is ugyanezt várom el fordítva, a gyerek az első. Ha bármelyikünk hagyná meghalni a lányunkat, akkor a másik soha nem bocsátaná meg neki. Hárman alkotunk egy egységet, amit családnak hívnak. Persze, ettől még a férjem a párom, a szerelmem. De nekünk párként most az a legfontosabb feladatunk, hogy életben tartsuk a reprodukciónk eredményét. Majd ha kirepül, akkor mások lesznek a prioritások.

Meg legyünk ésszerűek, a férjem dupla annyi kiló amúgy is mint én. Semmit nem tudnék tenni az érdekében egy vészhelyzetben. A gyereket meg felkapom és futok.