Elfogadjam az anyukámtól az autót, hogy ne bántsam meg?

A munkám miatt viszonylag többet kell majd utaznom országon belül, anyukám pedig mondta, hogy akkor ő nekem adná az autóját. Viszont, itt jön a "de" rész.

Egy 14 éves Ford Ka-ról van szó, aminek a 4 évszak az ellensége.

Ha meleg van és bekapcsoljuk a klímát, akkor a kocsi nem gyorsul, ha hideg van és a fűtés megy, ugyanez. Esőben valamiért nem szól a rádió és a hátsó ablaktörlő sem működik.

Viszonylag sokat fogok autópályán közlekedni, az autónak már 100-nál olyan motorhangja van, hogy úgy érzem, mindjárt felszállok vele.

Kicsi, nem is túl kényelmes hosszabb utakra.

Valamint, nem biztonságos, a párom szerint egy 4 kerekű kartondoboz.

Anyukám otthon, a falun kívül nem használja, annyira veszi elő, hogy ha esik az eső, azzal megy dolgozni, meg heti egyszer bevásárolni. Szóval neki erre elég, de autópályán közlekedni vele, naponta több órát ülni benne nem annyira jó. Elvisz A-ból B-be, van rajta műszaki, de a párom azt mondta, hogy nem akarja, hogy azzal járjak, mert egy nyugodt perce nem lenne és inkább vesz egy autót nekem, de a Fordba ne üljek, mert életveszély és "még a mikrónkon is több az elektronika, mint abban a kocsiban".

Nézelődjünk, válasszak, neki ennyit ér az, hogy biztonságban tudhat.

Örülök, mert aranyos kocsi az anyáé, de na... Csak megbántani sem akarom, hogy ő ideadja örömmel, inkább járna állandóan biciklivel, én meg közlöm, hogy bocsi, mégsem kell, mert kaphatok jobbat, gyorsabbat a páromtól.

Gondoltam arra, hogy elfogadom, aztán itt lesz az is, meg az új is, de tök felesleges kettőnknek 3 autót fenntartani, egyet csak azért, hogy az udvaron rozsdásodjon.