Mit lehet reagálni, ha számon kérnek, miért nem lehettek ott az esküvőn?

A kapcsolat amolyan "tessék-lássék" az apámmal + az ő részéről a családdal (nagyszülők, nagybácsi stb).

Apámat 3 éve nem is láttam, félévente, ha van valaki alkalom, felhív, de ennyi (régen sem nagyon keresett, általános iskolásként megkaptam, hogy "a telefon nekem is működik").

Nagyszüleimhez kb. 3-4 havonta elmegyek, de az is egy 30 perces látogatás, felszínes témákról beszélgetve. Utoljára karácsonykor voltam náluk, félórát.

De ők sem szoktak keresni, hívni a látogatások között, ezzel szemben az anyukám oldalán lévő nagyszüleimmel nagyon jó a kapcsolatom, a nagyim rendszeresen jár hozzánk Pestre is, megyünk színházba, kiállításokra.

Utána jegyzett el a párom, eredetileg jövő nyáron lett volna az esküvőnk, de én már a kezdeti fázisban annyira lelkes voltam, hogy mondtam, nincs az a pénz, hogy másfél évet várjunk, május 4-én összeházasodtunk.

Hétfőn értünk haza a nászútról, most próbálunk visszarázódni a mindennapokba, közben én tegnap a közösségi oldalakon is átírtam a nevemet, kikerültek az első közös képek. Ma már egy litánia várt üzenetben, hogy őket ezzel mennyire megsértettem, milyen gyerek vagyok én, hogy a saját apám se lehetett ott az esküvőn, én neki a kedvenc unokája voltak, hogy tehettem ezt meg velük is, hogy hozhattam őket ilyen helyzetbe, de ez kb. 800 karakterben leírva.

Utána elkezdett hívogatni, fél óra alatt 24 nem fogadott hívásom volt tőle (nem láttam, hogy keres).

Nekem ez kicsit ilyen műhiszti, semmi nem érdekelte őket velem kapcsolatban soha, semmiben sem támogattak, akár legyen szó anyagi támogatásról, akár érzelmiről. Fogalmuk sincs az életemről, a férjemet sem ismerik, azt sem tudták, hogy 2 éve együtt vagyunk.

Én ezzel nem szeretnék különösebbek foglalkozni, érthető az álláspontom?