Mit lehet reagálni, ha számon kérnek, miért nem lehettek ott az esküvőn?
A kapcsolat amolyan "tessék-lássék" az apámmal + az ő részéről a családdal (nagyszülők, nagybácsi stb).
Apámat 3 éve nem is láttam, félévente, ha van valaki alkalom, felhív, de ennyi (régen sem nagyon keresett, általános iskolásként megkaptam, hogy "a telefon nekem is működik").
Nagyszüleimhez kb. 3-4 havonta elmegyek, de az is egy 30 perces látogatás, felszínes témákról beszélgetve. Utoljára karácsonykor voltam náluk, félórát.
De ők sem szoktak keresni, hívni a látogatások között, ezzel szemben az anyukám oldalán lévő nagyszüleimmel nagyon jó a kapcsolatom, a nagyim rendszeresen jár hozzánk Pestre is, megyünk színházba, kiállításokra.
Utána jegyzett el a párom, eredetileg jövő nyáron lett volna az esküvőnk, de én már a kezdeti fázisban annyira lelkes voltam, hogy mondtam, nincs az a pénz, hogy másfél évet várjunk, május 4-én összeházasodtunk.
Hétfőn értünk haza a nászútról, most próbálunk visszarázódni a mindennapokba, közben én tegnap a közösségi oldalakon is átírtam a nevemet, kikerültek az első közös képek. Ma már egy litánia várt üzenetben, hogy őket ezzel mennyire megsértettem, milyen gyerek vagyok én, hogy a saját apám se lehetett ott az esküvőn, én neki a kedvenc unokája voltak, hogy tehettem ezt meg velük is, hogy hozhattam őket ilyen helyzetbe, de ez kb. 800 karakterben leírva.
Utána elkezdett hívogatni, fél óra alatt 24 nem fogadott hívásom volt tőle (nem láttam, hogy keres).
Nekem ez kicsit ilyen műhiszti, semmi nem érdekelte őket velem kapcsolatban soha, semmiben sem támogattak, akár legyen szó anyagi támogatásról, akár érzelmiről. Fogalmuk sincs az életemről, a férjemet sem ismerik, azt sem tudták, hogy 2 éve együtt vagyunk.
Én ezzel nem szeretnék különösebbek foglalkozni, érthető az álláspontom?
válasza:"ne mondd már, hogy az a normális szülő-gyerek kapcsolat, ha az apám karácsonykor és szülinapkor keres csak, és akkor is maximum 3 percet beszélünk"
. Nem mondtam. Hol is mondtam? Sehol.
Felköszöntött rendszeresen apád, az enyém sosem tette, mikor külön költöztem, de eszembe nem jutott volna, hogy ebből ügyet csináljak, és ha megéri, az esküvőmön is ott lett volna.
Most ebből csinálsz ügyet? Meg abból, hogy nem minden nap akarja tudni, éppen mit csinálsz? Nekem anyáddal való kapcsolatod sokkal abszurdabb, de nem ítélem el. Ha nektek erre van igényetek, ok, de kissé igazságtalannak érzem, hogy ez a mérce, amihez másoknak kellene alkalmazkodni.
válasza: válasza:A Mi nagy napunk volt ez, számomra az volt az érthető, ha olyanok vannak ott, akiket szeretünk, akikkel tartjuk a kapcsolatot és nem illemből hívunk meg bárkit.
- ezt miért nem lehet nekik megírni?
Egyébként mindent elárul róluk a reakciójuk: veszekednek és vádaskodnak, ahelyett, hogy mélyen elgondolkodnának azon, hogy miért nem volt helyük ott. De ahhoz intelligencia kellene, és ha az meglenne részükről, nem is lenne miről beszélni...
válasza: válasza:11-es, ne haragudj, de szerintem igenis "ügy", ha egy apa magasról tesz a saját gyerekére. Mert ez a viselkedés az egész gyerekkoromat is végigkísérte, sosem számíthattam rá semmiben.
Nekem az igazi apafigura az életemben az a nevelőapám, aki apám helyett apám már 4 éves korom óta.
Aki hozott-vitt óvodába és iskolába, iskolából különórára, edzésre és minden egyes versenyem alatt ott ült a lelátón, minden versenynél szabadságot vett ki, hogy elvigyen akár az ország másik végébe is, ha kellett. Mikor elsőre nem sikerült a jogsi, ő gyakorolta velem a parkolást, emelkedőn elindulást. Ő volt az, aki a szalagavatómon táncolt velem, mert amíg másnak az apja külföldről is hazajött emiatt, az én apám három utcát képtelen volt "utazni", mondván, ő nem szereti az ilyen eseményeket... És még sorolhatnám ezeket, bőven akadt ilyen az elmúlt 20 évben.
Egyszer kértem meg az apámat, hogy vigyen el a Balatonhoz, mert tudtam, ők is mennek azon a hétvégén, nekem pedig lent voltak a legjobb barátnőmék pont, hívtak, hogy menjek el hozzájuk, elég, ha addig a városig megyek, ahová apáék mennének, oda eljönnek értem. Apám közölte, hogy nem visznek el, mert a felesége NEM ENGEDI, a cuccaim sem férnének el, menjek vonattal (12 voltam akkor).
Anyagilag sem számíthattam rá, a gyerektartást sem akarta fizetni, mondván, jól keres anya és a férje is, mi szüksége van neki arra a 30 ezer Ft-ra. Mikor elkezdtem az egyetemet, kértem, hogy ne 30 ezret adjon már minden hónapban, mert az a havi nagybevásárlásomat sem fedezi, és nem érzem igazságosnak, hogy minden kiadásom anyáéra hárul, akkor volt évkezdés, fizetni kellet a tandíjat, tankönyveket is, ezt is mondtam neki. Annyi volt a reakciója, hogy nem csak nekem van tanévkezdés, a fia is kezdi a tanévet (ja, az általános 4. osztályban, az kicsit kevesebb kiadást jelent).
Milyen ember az, aki nem kíváncsi a saját gyerekére, és igénye sincs arra, hogy bármit tudjon róla?
válasza:"Őszintén eszembe se jutott, hogy ő van, és hívjam meg."
Én is pont így éreztem. Meg sem fordult a fejemben, hogy nekik ott kéne lenni, velünk kéne ünnepelni. A férjemmel soha nem is találkoztak, azt sem tudták, hogy ő a világon van egyáltalán...
válasza:Ha ennyire nem vettek részt az életedben, ahogy írtad, akkor én értem, hogy nem hívtad meg őket, hiszen nem nagyon vagy te ott családtag.
Csak azt nem értem, hogy miért nem mondod ezt így el nekik? Lehet, hogy megsértődnének, de igazából már most sértődöttek, szóval ezzel nem rontanál a helyzeten, viszont el is vágnád a kérdezősködésüket/szemrehányásukat. Csak őszintén, aztán mindenki dolgozza fel, kész.
válasza:De ha enmyire sz*rban vagy velük, minek tartod valamennyire a kapcsolatot egyáltalán?
Mindenkit rég le kellett volna tiltanod mindenhonnan, aztán puszi, akkor nem éreznéd azt sem, hogy magyarázkodni kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!