Szerintetek normális a férjem részéről, hogy őt nem érdekli a születésnapom?

"Még azt is mondta, hogy ha bulit merek szervezni akkor ő elfog menni itthonról és lehet nem jön majd haza..."

Megmondod neki, hogy bocsi, de már meghívtam a szüleimet és nem fogom lemondani csak azért, mert te hirtelen behisztiztél.

Ne hagyd, hogy kontrolláljon. Ha valóban ekkora gond neki egy szülinap, akkor beszéljétek meg higgadtan. Valószínűleg sosem szerette a szülinapok körüli felhajtást, de sosem tudtátok megbeszélni és most kijött belőle így. Majd lehiggad. Ha kell menjetek inkább párterápiára is. Az szerintem is teljesen rendjén való, ha ő a saját szülinapját nem akarja ünnepelni, és ezt neked is el kell fogadnod. De ha más szeretné ünnepelni a sajátját, azt meg neki kell elfogadni.

Azon gondolkodom, hogy hol siklott el a nevelésed, milyen problémák adódtak, amik súlyosan bekavartak a mentális egészségedbe, hogy ennyire nem szereted magad, nem ismered magad és ezáltal azt az embert sem, akit a társadnak választottál.

És a hab a tortán, hogy idegenektől kérsz segítséget, mert nincs olyan emberi kapcsolatod, aki meghallgatná őszintén, és irányt mutatna.

Nagyon fiatal vagy 30 évesen.

Válj el, menj el egy pszichoterápiára, gyerekkortól dolgozz fel mindent, szerezz eszközöket, önbizalmat, hogy többé ne kelljen ide írnod az életeddel kapcsolatban.

Sajnálom és sok sikert.

6-os nem tul kedvesen, de leirta amit en is gondolok. Meg ez a te szulinapod es neked fontos, a ferjednek meg ezek szerint nem fontos az, ami neked fontos. Ha eddig meg birta emberelni magat, iden meg nem, akkor valoszinuleg van valami baj a hazassaggal az o szamara, vagy pl mar van is valakije.

A masik ami eszembe jutott, hatha nagyobb meglepetessel keszul, es csak altat ezzel a szoveggel, hogy aztan tenyleg meglepodj. Ha nem ez van, szerintem egy tisztazo beszelgetesre szuksegetek lesz.

És hogy viselkedik, amikor ő az ünnepelt? Örül neki vagy egyáltalán nem értékeli az erőfeszítéseidet? Bár igazából mindegy is. Ha egy nap erejéig nem képes megerőltetni magát miattad, akkor nem jósolok sok jövőt a kapcsolatotoknak.

Nálunk anno apám volt az, aki kijelentette, hogy ő senki más születésnapját nem hajlandó megünnepelni a sajátján kívül. Viszont sosem értékelte a felköszöntést, amit tartottunk neki, kvázi le se sz.rta. Úgyhogy pár év elutasítás után már mi sem fektettünk bele akkora energiát a felkészülésbe, ő pedig kiborult, hogy mi az, hogy nem ünnepeljük meg őt rendesen, szégyelljük el magunkat. Na nem véletlenül az exférje anyámnak.

Próbálok pozitív lenni, nem lehet, hogy meglepetést szervezett neked holnapra, akár a szüleidet bevonva? És az az ötlete támadt, hogy előtte nap direkt "elveszi" a kedved, hogy annál nagyobbat üssön a meglepi? Pont úgy hangzik, hogy ennyire ágál ellene, mintha direktben csinálná.

Ha nem ez a helyzet, és valóban nem kapsz holnap sem ajándékot, semmi ünneplés, az előtte lévők mindent leírtak. Akkor egy nagy bunkó, ennyi.