Az egyik nagyszülő panaszkodik, hogy ott keveset van az unoka? Mit tennétek a helyemben?
Mi Budapesten élünk, anyósomék az osztrák határ mellett, szüleim lent, Dél-Magyarországon. Szóval kb. középen vagyunk.
Régen havonta 1-1 hétvégét voltunk a családdal, a gyerekünk születése után is szerettük volna ezt tartani, de nem ment.
A fő probléma az én szüleimmel volt, konkrétan fáradtabban jöttünk haza, mint ahogy elindultunk. Odafelé anyám még simán elküldött minket intézni a hétvégi nagybevásárlást, este 9-kor, és vagy mentünk, vagy várt minket az üres hűtő. A lányunk akkor még kicsi volt, akár 2-3 óra szabadságnak is örültünk a férjemmel, de maguktól egyszer nem ajánlották volna fel, hogy vigyáznak rá, vagy elviszik sétálni, akármi. A páromnak is állandóan osztogatták a feladatokat, vigye el a nagyimat bevásárolni (ami egész délelőttös program), menjen el apámmal rendezni a kerteket, segítsen kifesteni a nagyszülőknél stb.
Anyósomék pedig ott segítenek a mai napig, ahol tudnak. Oda bármikor megyünk, terülj-terülj asztal vár, tudják, mi a kedvenc üdítőm és azzal van tele a hűtő pl., a lányunkra is vigyáztak az első perctől, sosem kellett kérni tőlük. Anyósom konkrétan kelt a lányunkhoz babakorában éjjel/hajnalban is, hogy mi tudjunk pihenni... Szóval oda mennék akár minden hétvégén is, mert jól érezzük magunkat, jó a hangulat, de a szüleimmel ez nincs meg. Emiatt már ritkábban is megyünk, 2 havonta egyszer. Az anyám ezt nehezményezi, mert, hogy nem látja az unokát, alig ismeri, miért nem megyünk oda soha? Mondtam neki ezeket, cinikusan közölte, hogy jó, akkor legközelebb sültes tálakkal és tortával vár minket.
Mondtam neki azt is, hogy ők is jöhetnek nyugodtan, mert egy kezemen megszámolom, hányszor voltak nálunk látogatóban. Hát neeem, ő nem tud vezetni ekkora forgalomban, a kocsija nem autópályára való, ide sem találna. 54 éves, nem 84 könyörgöm.
37.
Jól van, ha te nem fáradsz el a heti munkában, meg gyerekkel való foglalkozásban, meg a háztartásban, meg jó lenne nőként, apának meg férfiként hasítani egymás irányába...
Ha ti, meg vejek a mai kizsigerelő világban, még bírtok egész hétvégén tetőt cserélni, meg előkészíteni, főzni, kiszolgálni, eltakarítani, hétfőn meg folytatjátok a mókuskereket, akkor ti valóságos terminátorok vagytok.
Mit dolgoztok amúgy?
A gyerekeitek milyen karon tanulnak?
Én nem szeretem azt sem, ha nagyon körülugrálnak meg kinyalják a seggem (miattam ne csináljon díszvacsorát, ne játsszon komornyikot/házicselédet és ne szakadjon meg senki), de gürcölni sem akarnék menni senkihez hétvégére, az ziher.
Azért ha én volnék 55 éves, valami kaja csak lenne, meg a füvet is lenyírnám, mire jöttök, nem titeket várnálak meg vele. Alkalmilag persze hogy lehet segítséget kérni, de minden alkalommal látástól vakulásig ellátni munkával, az nagyon nem oké.
Szóval én mondjuk nem az all inclusive ellátással példálóztam volna, amit anyóséknál kapunk, hanem csak arra helyeztem volna a hangsúlyt, hogy nekünk is van dolgunk, fáradtak vagyunk, a szabadidőnkben szeretnénk pihenni, nem pedig felcsapni karbantartónak, és mellesleg amott nem hajtanak dolgozni mint egy igáslovat. Ezen kívül ugyanúgy előadtam volna a problémámat mint te (bár nem tudom, te hogyan fogalmaztad meg), hogy végső soron a folyamatos ugráltatás miatt nem szívesen megyünk. Azt is elmondtam volna, hogy a fűnyírást otthon is inkább kifizetjük, ennyire nem akarjuk (idő, energia, kedv hiányában) csinálni a sajátunkat sem, nemhogy még máshová menjünk füvet nyírni - mert ez szerintem jól érzékeleti, mennyire olyan nektek így az ottlét, mintha a fogatokat húznák.
A felhasználónak nem tudunk üzenetet továbbítani
(nincs ilyen felhasználó vagy már törölte regisztrációját vagy letiltásra került a fiókja)!
Hahó, lúzerek, egy trollt etettek napok óta :D
43.
Ugyan!
Mi itt már régen egymást közt csevegünk, a kérdező kínja lényegtelen :D
Ki mint vet, úgy arat. Anyád olyan volt veletek, amilyen, és most ennek issza meg a levét. Nem olvastam a kommenteket, de ha jól sejtem, szülőnek is hasonló lehetett. Tudom, hogy az anyád, és bármilyen gyökér módjára is viselkedik, akkor is nehéz érzelemmentesen kezelni az ilyen helyzetet, és mégiscsak megvan az emberben a gyermeki ragaszkodás a szülő felé. De én nem adnám be a derekam, és mindent ugyanúgy csinálnék, ahogyan eddig is.
Egyrészt, ha hagyod az anyádat uralkodni feletted, az senkinek sem jó, csak neki. Sőt, a leírásod alapján inkább kártékony mindannyiótokra nézve. Szóval teljesen természetes, hogy úgy állsz hozzá, ahogyan. Ezt csakis magának köszönheti. Én se mennék hozzá 2 hónapnál gyakrabban. Azért, amit ott kapsz? Csak egy mazochista menne gyakrabban oda.
Másrészt, ha igazán akarná látni az unokáját, beülne abba az átkozott kocsiba, és igenis levezetne hozzátok. De alternatívaként ott a tömegközlekedés. Nem egy ördögtől való dolog, pláne, hogy az unokájáról van szó. Ja, hogy még nem vonatozott-buszozott le hozzátok egyszer se, hogy lássa az unokáját? Akkor tedd fel a kérdést: mégis mennyire kíváncsi ő valójában az unokájára? Nekem sokkal inkább tűnik úgy, hogy hétvégi bevásárlószolgálatnak akar használni titeket.
Szóval nem, nem mennék hozzá gyakrabban, sőt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!