Az egyik nagyszülő panaszkodik, hogy ott keveset van az unoka? Mit tennétek a helyemben?

Mi Budapesten élünk, anyósomék az osztrák határ mellett, szüleim lent, Dél-Magyarországon. Szóval kb. középen vagyunk.

Régen havonta 1-1 hétvégét voltunk a családdal, a gyerekünk születése után is szerettük volna ezt tartani, de nem ment.

A fő probléma az én szüleimmel volt, konkrétan fáradtabban jöttünk haza, mint ahogy elindultunk. Odafelé anyám még simán elküldött minket intézni a hétvégi nagybevásárlást, este 9-kor, és vagy mentünk, vagy várt minket az üres hűtő. A lányunk akkor még kicsi volt, akár 2-3 óra szabadságnak is örültünk a férjemmel, de maguktól egyszer nem ajánlották volna fel, hogy vigyáznak rá, vagy elviszik sétálni, akármi. A páromnak is állandóan osztogatták a feladatokat, vigye el a nagyimat bevásárolni (ami egész délelőttös program), menjen el apámmal rendezni a kerteket, segítsen kifesteni a nagyszülőknél stb.

Anyósomék pedig ott segítenek a mai napig, ahol tudnak. Oda bármikor megyünk, terülj-terülj asztal vár, tudják, mi a kedvenc üdítőm és azzal van tele a hűtő pl., a lányunkra is vigyáztak az első perctől, sosem kellett kérni tőlük. Anyósom konkrétan kelt a lányunkhoz babakorában éjjel/hajnalban is, hogy mi tudjunk pihenni... Szóval oda mennék akár minden hétvégén is, mert jól érezzük magunkat, jó a hangulat, de a szüleimmel ez nincs meg. Emiatt már ritkábban is megyünk, 2 havonta egyszer. Az anyám ezt nehezményezi, mert, hogy nem látja az unokát, alig ismeri, miért nem megyünk oda soha? Mondtam neki ezeket, cinikusan közölte, hogy jó, akkor legközelebb sültes tálakkal és tortával vár minket.

Mondtam neki azt is, hogy ők is jöhetnek nyugodtan, mert egy kezemen megszámolom, hányszor voltak nálunk látogatóban. Hát neeem, ő nem tud vezetni ekkora forgalomban, a kocsija nem autópályára való, ide sem találna. 54 éves, nem 84 könyörgöm.