Miért én vagyok a gonosz, amiért nem akarom segíteni anyám munkanélküli testvérét?
49 éves férfi, a leghosszabb munkahelye az volt, mikor fiatal korában óceánjárókon dolgozott (mert a világ túloldaláról nem tudott hogyan hazajönni). Azóta alkalmi munkái vannak, mert mindenhonnan kirúgják pár héten belül, vagy ő mond fel, mert pl. túlóráznia kellene. 1-2 hónapokra jár ki Ausztriába, Németországba dolgozni, majd utána 3-4 hónapig újra nem dolgozik.
Van lakása, de állandóan a nagyszüleimnél ül, ott eszik, ott fürdik, ott jár wc-re, ott internetezik, mert a wifi be sincs kötve nála, a telefonján meg nem használ mobilinternetet. Télen már korán reggel megy, mondván, addig sem kell otthon fűtenie... Nincs senkije, se gyerek, se feleség/barátnő, se barátok. Mert mindenkit kihasznál, szórakozóhelyeken meghivatja magát bárkivel, amúgy meg elmebeteg és azonnal ordít, ha valami nem tetszik neki.
Pl. volt, hogy ő vezetett, mellette ültem és ment át az utcán egy kisiskolás csoport, tanárokkal, de még messzebb voltak tőlünk. Ezt látta, direkt elkezdett gyorsítani, aztán satufékkel megállt előttük, végig nyomta a dudát és ordított, hogy "HOL LÁTTOK TI ITT ZEBRÁT, B__SZDMEG?". Vagy (szintén ezen a 10 perces autóúton) álltunk a kereszteződésben, egy biciklis lány lekanyarodott, ő meg kikiabált az ablakon, hogy "HOL VAN A KEZED, RBANC?", mert hogy nem jelzett, hogy lekanyarodik és ő emiatt fél percet (!) várt rá, és ha nem időre mennénk, most biztos utána menne és leszedné a bicikliről, hogy pofán verje.
Szóval ez a szint... Anyám, nagyszüleim a vállukat vonogatják, hogy mit csináljanak vele, ő ilyen. A városban már kértek mindenkitől szívességet miatta, de senki nem akar neki munkát adni, mert pontosan tudják, milyen.
Most nálam próbálkoznak, vagyis a páromnál. Cégei vannak, és hogy valahová nem tudná-e berakni, akár részmunkaidőben? Ezt már mondta anya nekem, akkor is mondtam, hogy ezt felejtsék el, engem ne járasson le. Utána hívott a nagyim is, neki is mondtam, kedvesen, udvariasan, hogy nem.
Erre elkezdte mondani, hogy úgy gondolja, ennyit igazán megtehetek, és hogy mibe telne nekem megkérdezni ezt? Mondtam, hogy nem hozom a barátomat sem kellemetlen helyzetbe, magamat sem, mert biztos vagyok benne, hogy maximum 1 hónap alatt úgy összeveszne ott mindenkivel, hogy vagy kirúgják, vagy magától jön el, nekem ez nem hiányzik. Jó, akkor adjam meg a párom telefonszámát, majd akkor felhívja ő! Mondtam, hogy nem, zárjuk is ezt le, erre nagyapám ráírt facebookon. :))))
Felhívtam őket, kértem határozottabban, hogy állítsák le magukat, nem az ő feladatuk a maholnap 50 éves gyereküknek állást szerezni. Mamám erre közölte, hogy akkor innentől ők is ugyanígy állnak majd hozzám, nem kell mennem hozzájuk, ha megyek haza, megértették a jelzést.
Szimplán csak elviselhetetlen a természete.
Ha felszolgáló vagy, akármennyire nem szimpatikus a vendég, nem boríthatod rá a levest. A főnöködnek sem mehetsz neki, ha olyan feladatot ad, amihez nincs kedved.
Én is ismerek ilyen utolsó, pofátlan, arrogáns, nárcisztikus embert...
Hagyni kell megd#gleni az ilyen életképteren sz@rt.
Ne foglalkozz velük, majd talán a nagy szája miatt egyszer jól megagyalják, bekerül a kórházba azt felfordul valami kórházi fertőzésben. Szorítok.
Jól csináltad, így kell ezt.
"akkor innentől ők is ugyanígy állnak majd hozzám, nem kell mennem hozzájuk, ha megyek haza"
Erre én annyit mondtam volna, hogy "Rendben, Mama, sajnálom ha így gondolod, de természetesen tiszteletben tartom a kérésedet."
És akkor mennék hozzájuk legközelebb, amikor hívnak.
Én nem vagyok az aki egyből azt gondolja hogy a kérdés kamu, nálam is volt már hogy egy valós kérdésemre azt hitte valaki hogy az...viszont az ok ami miatt itt mégis azt gondolom hogy ez kamu lehet, az az hogy egy óceánjárón még erősebb követelmények vannak a személyzettel szemben, ha annyira nem felelt volna meg, hazaküldték volna anélkül hogy bárkit érdekelt volna a sorsa, ez így szokott lenni...másrészt abban a munkakörben szokta állni a hajótársaság a repülőjegy árát, gondolom mert lehetnek olyan kapcsolataik a légitársaságokkal hogy nagyobb kedvezményekkel ki tudják bekkelni az utaztatást, cserébe viszont a munkaerő nem keresi magát halálra a hajón. :) ez persze nem minden munkakörre vonatkozik, a koncessziósoknak pl. maguknak kell fizetniük az adott kikötőig az útiköltséget.
amit írtál, azt legfeljebb folyami hajón lehet elképzelni, ott szokták szintén kérni hogy a dolgozók oldják meg az odaútjuk és a hazaútjuk árát.
Talán nektek is hazudott volna a hajós munkahelyéről? Ha igen akkor bocs, ha viszont nem akkor találj ki hihetőbb történetet.
Üdv: egy volt hajózó.
Oké, ott volt kb. a húszas évei elején, most meg 50 éves lesz. Nyilván ebben a bő 30 évben változott, és nem előnyére.
Akkoriban még párkapcsolatai is voltak, barátai is, de hogy, hogy nem, ezek is elkoptak.
Köszönöm a felvilágosítást a hajós háttérről, de kicsit felesleges volt.
Biztos vagyok benne, hogy ha akart volna, onnan is hazajön, de ez a családban vicc, hogy azért azok voltak a leghosszabb munkahelyei, mert az óceán közepén nem tudott kocsiba ülni és elindulni haza. Ennyi, nem kell ebbe mélyebben belegondolni, meg azt hinni, hogy szerintünk aki hajón dolgozik, onnan a szerződése végéig le sem szállhat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!