Jogosan sérelmezte a testvérem, hogy neki öntöttem ki a szívemet arról, hogy mennyire el vagyok keseredve a férjem munkanélkülisége miatt?

Azt mondta a testvérem,hogy ez neki nagyon irritáló,hogy pont neki mondom el,amikor nekik most nagyon jól megy és szerinte én azt éreztetem vele,hogy ő most miattunk érezze magát kellemetlenül .

Én erre azt mondtam ,hogy ha már az egyetlen tetvéremnek sem mondhatom el,akkor kinek ...tabunak kellene lennie köztünk annak,hogy mennyire el vagyok keseredve az életszinvonalesésünk miatt ,azért ,mert a tetvéremnek jól megy anyagilag ?

Egyáltalán fel sem merült olyasmi ,hogy én kölcsönkérni akarnék a testvéremtől(de lehet emiatt érezte magát kellemetlenül ?) ,mert szerencsére nekem van munkám és beosztjuk amink van,nem költekezünk túl .