Miért én vagyok a gonosz, amiért nem akarom segíteni anyám munkanélküli testvérét?

49 éves férfi, a leghosszabb munkahelye az volt, mikor fiatal korában óceánjárókon dolgozott (mert a világ túloldaláról nem tudott hogyan hazajönni). Azóta alkalmi munkái vannak, mert mindenhonnan kirúgják pár héten belül, vagy ő mond fel, mert pl. túlóráznia kellene. 1-2 hónapokra jár ki Ausztriába, Németországba dolgozni, majd utána 3-4 hónapig újra nem dolgozik.

Van lakása, de állandóan a nagyszüleimnél ül, ott eszik, ott fürdik, ott jár wc-re, ott internetezik, mert a wifi be sincs kötve nála, a telefonján meg nem használ mobilinternetet. Télen már korán reggel megy, mondván, addig sem kell otthon fűtenie... Nincs senkije, se gyerek, se feleség/barátnő, se barátok. Mert mindenkit kihasznál, szórakozóhelyeken meghivatja magát bárkivel, amúgy meg elmebeteg és azonnal ordít, ha valami nem tetszik neki.

Pl. volt, hogy ő vezetett, mellette ültem és ment át az utcán egy kisiskolás csoport, tanárokkal, de még messzebb voltak tőlünk. Ezt látta, direkt elkezdett gyorsítani, aztán satufékkel megállt előttük, végig nyomta a dudát és ordított, hogy "HOL LÁTTOK TI ITT ZEBRÁT, B__SZDMEG?". Vagy (szintén ezen a 10 perces autóúton) álltunk a kereszteződésben, egy biciklis lány lekanyarodott, ő meg kikiabált az ablakon, hogy "HOL VAN A KEZED, RBANC?", mert hogy nem jelzett, hogy lekanyarodik és ő emiatt fél percet (!) várt rá, és ha nem időre mennénk, most biztos utána menne és leszedné a bicikliről, hogy pofán verje.

Szóval ez a szint... Anyám, nagyszüleim a vállukat vonogatják, hogy mit csináljanak vele, ő ilyen. A városban már kértek mindenkitől szívességet miatta, de senki nem akar neki munkát adni, mert pontosan tudják, milyen.

Most nálam próbálkoznak, vagyis a páromnál. Cégei vannak, és hogy valahová nem tudná-e berakni, akár részmunkaidőben? Ezt már mondta anya nekem, akkor is mondtam, hogy ezt felejtsék el, engem ne járasson le. Utána hívott a nagyim is, neki is mondtam, kedvesen, udvariasan, hogy nem.

Erre elkezdte mondani, hogy úgy gondolja, ennyit igazán megtehetek, és hogy mibe telne nekem megkérdezni ezt? Mondtam, hogy nem hozom a barátomat sem kellemetlen helyzetbe, magamat sem, mert biztos vagyok benne, hogy maximum 1 hónap alatt úgy összeveszne ott mindenkivel, hogy vagy kirúgják, vagy magától jön el, nekem ez nem hiányzik. Jó, akkor adjam meg a párom telefonszámát, majd akkor felhívja ő! Mondtam, hogy nem, zárjuk is ezt le, erre nagyapám ráírt facebookon. :))))

Felhívtam őket, kértem határozottabban, hogy állítsák le magukat, nem az ő feladatuk a maholnap 50 éves gyereküknek állást szerezni. Mamám erre közölte, hogy akkor innentől ők is ugyanígy állnak majd hozzám, nem kell mennem hozzájuk, ha megyek haza, megértették a jelzést.