Szülőkhöz visszaköltözni, vagy rossz házasságban benne maradni? Tényleg jobb az utóbbi?

Nővéremék tavaly házasodtak össze, kívülről nézve az övéké (volt) a tökéletes kapcsolat.

Aztán ma a tesóm mondta, hogy hát igazából nagyon rossz a házasságuk, és az egyetlen, ami a válástól visszatartja, az az, hogy nem lenne hová mennie, a régi gyerekszobájába meg nem fog visszaköltözni közel 30 évesen, a szüleinkhez vidékre. Olyan lakást, amiben most laknak, 300+ ezerért tudna bérelni, ennyit nem fog minden hónapban kidobni az ablakon.

Kérdeztem, hogy ezt eddig miért nem mondta el, mondta, hogy azért, mert ő a csendben szenvedő típus, de már az esküvő előtt sem volt rendben minden, viszont már ki volt fizetve az egész, el lettek küldve a meghívók, nem akart volna az utolsó pillanatban kihátrálni, hogy aztán mindenki emlékezetében ő legyen a lány, akit majdnem feleségül vettek, de mégsem.

És hogy tudja, a szüleinkkel élve, egy vidéki kisvárosban egyáltalán nem lenne boldog, mert így legalább elfoglalja magát, tele van programokkal, ott meg tényleg semmihez nem tudna kezdeni, mert a programlehetőség kimerül abban, ha elmennek a két várossal odébb lévő moziba, vagy Tesco Extrába, ismerkedni sem tudna és borzalmasan érezné magát, rosszabbul, mint most. Mert hogy amiért a férjével nem boldog, attól az élete többi részével elégedett.

De basszus, akkor így éli le az életét? Hogy benne van egy olyan házasságban, ahonnan szabadulna, de amiatt nem teszi, mert drágák az albérletek?

Én is Pesten vagyok az időm nagyobb részében, de mikor az előző kapcsolatom ősszel véget ért, nem akartam minden hétvégémet egyedül tölteni is hazajártam a szülőkhöz. Hát hová menjek, ha nem hozzájuk? Nem értem, hogy a nővérem miért nem avatott be minket ebbe az egészbe korábban, miért ment hozzá a férjéhez, ha már az esküvő előtt is voltak bajok.