A szüleim miatt nem vittem semmire? 29/F

A legjobb helyen kérdezed, az ovis koruk óta sztahanovistaként dolgozó, de azóta már milliárdos, Nobel díj várományos, frusztrált, hazudós lúzerek között. :D

Persze, hogy a szüleid hibásak, hogy minuszból indítottak el az életben.

Én megértelek, piszok nehéz a huszas éveink elején is, nemet mondani a szülőknek (persze itt mindenki önálló ovis kora óta, mint tudjuk).

Az meg, hogy elvettek minden pénzt és most albérletben tengődsz, a mai világban kilátastalan élethelyzetet eredményez.

Alig van normális munkahely, a fizuk siralmasak.

Hol dolgozol most?

Mit tanultál?

Próbálj meg túllendülni a kesergésen és gondolkodni azon, hogy most te, hogy tudnád jobbá tenni az életed.

Ami a lehúzó szüleidet illeti, én teljesen megszakítanám velük a kapcsolatot.

Kis részben a szüleid miatt, nagy részében saját magadat miatt nem vitted semmire az életben.

Felnőtt ember vagy és ez már a negyedik kérdésed ebben a témában. Gyerekként viselkedsz. Nem attól fog jobbra fordulni a sorsod, hogy kéthetente kiráz egy kérdést.

Kihasználtak, sajnálom

Kívánom, hogy ébredjen fel benned az önszeretet es a tiszteletet

A baratnőmet eltartották férjestől vagy 10 évet, es így tudtak venni maguknak lakast, autót, mert a fizetésuket felretették egy az egyben. Évente azert nyaraltak kulfoldon, de belefért, mert haladtak. Se rezsibe, se kajába nem pótoltak.

Ők így jártak, én másképp.

Igaz ők úgy mesélik, hogy önerőből értek el mindent … az ember nem hálás teremtés

Szerintem elavult gondolkodás ez a "Nagykorú vagy, van érettségid, húzz dolgozni és költözz el" mentalitás. Szerintem azok, akik így állnak a gyerekeikhez, régóta nyűgnek tekintik. Szerintem addig, amíg nem szerez egy piacképes végzettséget, amivel elmehet egy stabil munkahelyre, a szülőnek erkölcsi kötelessége támogatni. Ha középiskolában el tudta tartani, valószínűleg el tudja továbbra is. Persze a tanulás melletti diákmunkát meg lehet követelni, ami enyhít ezeken a költségeken. Ahogy a házimunkában való részvételt is. Az nyilván probléma, ha nincs a településen a középiskola után semmi lehetőség a továbbtanulásra, egy albérlet kicsengetése és az ezen felüli eltartás nyilván már okozhat olyan anyagi gondot, ami megoldhatatlan. De ilyenkor lehet diákhitelezni, társalbérletbe vagy koleszba menni, (ha összejön szoc. alapon). A hozzáállás, pozitív kommunikáció meg még akkor is segít, ha a szülő tényleg annyira meg van rogyva anyagilag, hogy semmiben nem tudja támogatni tovább a gyereket.

Az az igazság, hogy más kisgyerekkorban nagyon sokat tesz a szülő azért, vagy éppen az ellen, hogy a gyereke olyan személyiséggé váljon, aki képes lesz helytállni az életben.

Mondott valaki ilyet?

Külföld nem mindenkinek való, kulfoldon élő magyar vállalkozók mind arra építik a vagyonukat, hogy átverik alul illetve nem fizetik ki a magyar alkalmazottaikat