Kétségbeesésemben nem tudok kihez fordulni. Mit tegyek? Légyszives adj tanácsot!

Egy rokonok nélküli családban élek ahol a szüleim rendkívül negatív gondolkodásúak, passzívak és hihetetlen pesszimisták. Négyen élünk egy 50 négyzetméteres meglehetősen lepusztult lakásban, havi 200 ezerből. A lakásban állandóan áll a bál: veszekednek, szidják egymást, ordibálnak, a kisegérből elefántot csinálnak. Anyámnak van egy szokása, hogy mindig kell lenni valaki akibe beleköt és szidhatja... vagy az apám, vagy a bátyám vagy én. Néha nagyon megbánt, az önbizalmamat teljesen lepusztította már. Mivel nincs rokonunk nem tudok kihez fordulni. Elakarok költözni érettségi után, de ha csak kimondom megint megkapom az "idióta ez a gyerek, végtelenül naív, az agyában valami el van b*szva, senki nem gondolkodik ilyen abnormálisan csak ez" szöveget tőlük. Mondom külfölre megyek dolgozni, de azt mondják hogy nem engednek el, megtiltják, mert szerintük biztosan prostituáltat csinálnak belőlem ha külföldre megyek. Mellettük meg megbolondulok. Bátyámnak már volt egy öngyilkossági kísérlete amiről nem beszélnek. Tabu téma akárcsak bizonyos szavak mint a támogatás, törődés, bizalom. Ezeket hírből sem ismerik. Közben pedig félelmetesen elkényeztetnek mondanak...