Anyukám jobban szeretheti a húgomat mint engem? Vagy csak én reagálom túl a dolgokat szerintetek?

Na itt az eredménye annak, mikor a nagyobbik gyerek már kb óvodás korában is le van szólva, “te vagy az idősebb, neked kell alkalmazkodni”, “a húgod így akarja”, “add oda a húgodnak is, semmi sem lehet csak a tiéd”, “a te szülinapodon a húgodnak is jár ajándék” és társai. Unokatesóimnál is ez van, a kissrác az idősebb, hugica a pici hercegnő, már 1-2 éves korában vörös fejjel tépte ki az akkor 5-6 éves bátyja kezéből a játékot, MINDIG az kellett neki pont, ami nála volt, persze szülők, főleg anyuci rögtön utasította, hogy azonnal adja oda. A fiúnak soha semmi nem lehetett kb a sajátja, a húga mindenhez hozzányúlhatott, használhatta, tönkretehette, de persze ha neki kellett akár csak egy szelet csokiból megkínálni a tesóját, egyből ordított és nyilván nem is kellett persze végül, sőt még a bátyja adjon a sajátjából, hiszen ő a “nagyobb”, a kicsike ezt még nem érti. És igen, a szülinapján a hugicának is járt ajándék iskolás koráig, mert azt sem voltak képesek megértetni vele, hogy évi egyetlen napon nem körülötte forog a világ. Most már tinédzserek, 17 és 13 évesek, természetesen bármilyen vita merül fel, abban kizárólag a bratyó lehet a hibás, huginak mindig igaza van vagy ha nem, akkor is rá kell hagyni, mert még “kicsi”. És végtelenül fel vannak háborodva a szülők, hogy a fiú milyen csúnyán beszél a húgával meg velük is ilyenkor. Hát én meg nem vagyok meglepve.

"le adom a fizetésem!" - Az egészet? Miért??