Szerinted lehet valamit tenni még, ha a pszichológus sem segít? (Nehéz téma)
27 éves nő vagyok, tavaly nyáron hozzám költözött a mentálisan erősen sérült 17 éves unokahúgom. A nővérem sajnos rémes ember, éveken át volt bántalmazva általa, és a roma élettársa által. Sajnos 1 évvel ezelőttig csak sejtettük, de nem tudtuk pontosan mekkora a baj. Nekem nagyon szoros a kapcsolatom vele, 10 éves voltam mikor megszületett, úgy nőttünk fel, mintha a húgom lenne. Nem szeretnék regényt írni, így probálom röviden leírni a jelenlegi problémát. Már sokat javult ebben a 7 hónapban is pl.többet nevet, beállt normálisra a menstruációja, van hobbija, kapott egy cicát, akivel sokat törődik stb. Viszont továbbra is depressziós, nem tud barátkozni, nagyon zárkozott, és rajtam illetve néhány családtagon kívül nem beszél senkivel. Az önbizalmát nagyon elvették a mocskok, akikkel fel kellett nőnie, gyűlöli önmagát. Bűntudta van, mert azt hiszi terhemre van, pedig ez nem igaz, csak nagyon nehéz helyzet ez. Jár pszichológushoz, akivel nem rég én is találkoztam, és kiderült, hogy azért nem használ a terápia, mert nem őszinte vele. Tudja a pszichológus, hogy mi a helyzet az anyjával, hogy miért él velem stb. viszont arról, hogy mennyire önbizalomhiányos, nincsenek barátai, rémálmai vannak egyáltalán nem beszélt vele közel félév alatt. A pszichológusnak egy komoly, érett 17 éves lány képét mutatja, akinek annyi a problémája, hogy a kegyetlen anyja nem tőrődött vele, pedig ennél sokkal összetettebb a gond.
Szerintetek mit tehetnék, hogy jobban legyen? Próbálok sok időt tölteni vele, programokat kitalálni, lefoglalni, de ömbizalmat nem adhatok neki. Nem tudom pótolni a szülői szeretetet és mellé még a barátokat, szerelmet, kalandokat is, amire nagyon vágyik. Érdemes lenne talán másik szakembert keresni? Mert elég csalódott vagyok, hogy hónapokig nem vette észre a pszichológus, hogy kvázi hülyének nézi, így persze, hogy nincs jobban, ha nincs is szó a valódi problémáról. (Ami az öngyűlölet és önbizalomhiány) Nagyon aggódom érte, bármit megtennék, hogy jobban legyen, de azt érzem bárhogy próbálok segíteni nem elég/nem megfelelő.
A főkérdésem az lenne, hogy hogyan lehet segíteni egy boldogtalan, depressziós fiatalon, ha a pszichológus nem tud?
válasza:
válasza:"A pszichológusnak egy komoly, érett 17 éves lány képét mutatja, akinek annyi a problémája, hogy a kegyetlen anyja nem tőrődött vele, pedig ennél sokkal összetettebb a gond."
Elég xar pszichológus, ha ez nem derült ki számára, érdemes lenne egy másikat keresni.
válasza:A sérüléseit kb. 17 év alatt szedte össze. Talán már az anyaméhben is érezte, hogy nem kívánatos a születése.
Fél év alatt ennyi traumát nem lehet feldolgozni. Talán a bizalmat kiépíteni sem. Ettől még lehet rossz a szakember, de azért nem temetném még őt és nem hibáztatnám mindenért.
válasza: válasza:Én szimpla észérvekkel megpróbálnám rávenni, hogy legyen őszintébb a jelenlegi dokival, mert ennek az egész terápiának csak így van értelme. Ha ez megvan, akkor majd eldőlik, hogy ebben a formában használ-e a terápia(bár nyilván nem szabad azonnali látványos eredményt várni továbbra sem). Ha nem használ így sem, akkor kell másik pszichológust keresni. Lehet egy másik doki másmilyen oldalról közelíti meg a problémát, és az ő módszere jobban működik az unokahúgodon.
Egyébként én nem tartom ördögtől való ötletnek, hogy bevond a saját társaságodba őt, lehet jól be tud oda illeszkedni és ezáltal lesz neki értelmesnek mondható szociális élete. Pl: haverom öccse(ő kb. annyi idős mint az unokahúgod, mi pedig egyidősek vagyunk veled) is egész jól megtalálja mindannyiunkkal a közös hangot, bár igaz ő nem mentálisan sérült.
válasza:Jav: a mentálisan sérült helyett a lelkileg sérült szerencsésebb szó.
Én is előbb véletlenül ezt írtam, ezért korrigálom most.
válasza:Neked is el kellene járnod pszichológushoz, hiszen te neveled és mivel ide írsz idegeneknek, neked sem lehet nagy az eszköztárad, és kommunikálni sem tudtok.
Keress másikat, aki kötődési mintákra specializálódott, és együtt, családterápiaként járjatok.
válasza: válasza:De miért gondolod, hogy az önbizalomhiánya meg a rémálmai különálló vagy komplexebb problémák, és nem elég csak az anyjáról beszélnie a pszichológusnak? Valahol minden az anyjával való kapcsolatra vezethető vissza, ő talán erről szeretne most beszélni a pszichológussal. Idő kell ahhoz, hogy mást is el tudjon mondani neki.
Meg azt is írod, hogy jobban van, sokat változott, mióta nálatok lakik. Szerintem van szerepe ebben a pszichológusnak is. Én azért nem neheztelnék rá a helyedben.
válasza:A pszihológusi segítség a kora miatt is nehéz. Még nem nőtt fel lekileg, és a sérülései miatt később is fog, sajnos.
Igazi gyógyulásra pedig csak a felnőtt énjével lesz képes.
Ami nem jelenti azt, hogy ne kellene neki a segítség, az akár évekig tartó folyamat során, végig.
Örülj az eddigi eredménynek. Nagyon soká lesz, mire bizalommal tud fordulni idegenek felé és képes lesz barátkozni.
Mindenesetre nagy gratula mindkettőtöknek. A legjobbakat kívánom a folytatáshoz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!