Szerinted lehet valamit tenni még, ha a pszichológus sem segít? (Nehéz téma)

27 éves nő vagyok, tavaly nyáron hozzám költözött a mentálisan erősen sérült 17 éves unokahúgom. A nővérem sajnos rémes ember, éveken át volt bántalmazva általa, és a roma élettársa által. Sajnos 1 évvel ezelőttig csak sejtettük, de nem tudtuk pontosan mekkora a baj. Nekem nagyon szoros a kapcsolatom vele, 10 éves voltam mikor megszületett, úgy nőttünk fel, mintha a húgom lenne. Nem szeretnék regényt írni, így probálom röviden leírni a jelenlegi problémát. Már sokat javult ebben a 7 hónapban is pl.többet nevet, beállt normálisra a menstruációja, van hobbija, kapott egy cicát, akivel sokat törődik stb. Viszont továbbra is depressziós, nem tud barátkozni, nagyon zárkozott, és rajtam illetve néhány családtagon kívül nem beszél senkivel. Az önbizalmát nagyon elvették a mocskok, akikkel fel kellett nőnie, gyűlöli önmagát. Bűntudta van, mert azt hiszi terhemre van, pedig ez nem igaz, csak nagyon nehéz helyzet ez. Jár pszichológushoz, akivel nem rég én is találkoztam, és kiderült, hogy azért nem használ a terápia, mert nem őszinte vele. Tudja a pszichológus, hogy mi a helyzet az anyjával, hogy miért él velem stb. viszont arról, hogy mennyire önbizalomhiányos, nincsenek barátai, rémálmai vannak egyáltalán nem beszélt vele közel félév alatt. A pszichológusnak egy komoly, érett 17 éves lány képét mutatja, akinek annyi a problémája, hogy a kegyetlen anyja nem tőrődött vele, pedig ennél sokkal összetettebb a gond.

Szerintetek mit tehetnék, hogy jobban legyen? Próbálok sok időt tölteni vele, programokat kitalálni, lefoglalni, de ömbizalmat nem adhatok neki. Nem tudom pótolni a szülői szeretetet és mellé még a barátokat, szerelmet, kalandokat is, amire nagyon vágyik. Érdemes lenne talán másik szakembert keresni? Mert elég csalódott vagyok, hogy hónapokig nem vette észre a pszichológus, hogy kvázi hülyének nézi, így persze, hogy nincs jobban, ha nincs is szó a valódi problémáról. (Ami az öngyűlölet és önbizalomhiány) Nagyon aggódom érte, bármit megtennék, hogy jobban legyen, de azt érzem bárhogy próbálok segíteni nem elég/nem megfelelő.

A főkérdésem az lenne, hogy hogyan lehet segíteni egy boldogtalan, depressziós fiatalon, ha a pszichológus nem tud?