Anyukámba van a hiba vagy én várok el túl sokat?

Más szülő kezét-lábát összetenné, hogy az egyetemista gyereke nem kerül a családnak plusz költségbe.

Ahol már nem tanuló, hanem főállásban dolgozó gyerek lakik otthon a szüleivel, ott meg szoktak állapodni egy fix havi összegben, amivel hozzá tud járulni a családi kasszához, rezsihez. Legtöbb családnál, ahol reálisan, normálisan működnek a dolgok, tulajdonképpen egy szinte jelképes ez az összeg. Igyekeznek a szülők, hogy a gyerek tudjon a saját keresetéből minél többet megtakarítani, hogy mikor családot akar alapítani, esetleg csak külön önálló életre vágyik, ne üres zsebbel kezdjen.

A nagyobbik lányom veled egyidős, tanul, de nem melózik mellette, még kap zsebpénzt tőlem, de alkalmi munkákat azért vállal (nem hivatalosan) amiből a ruházkodását, és a telefonszámláját rendezi. Én ennek is örülök, mert a zsebpénzt úgyis adnám, míg tanul, de nem kell költenem a ruhákra, és a telefon számlájára. Nekem már ez segítség. Anyukád viszont teljesen érthetetlen számomra, miért várná el, hogy előlépj családfenntartóvá? Nekem leégne a bőr a képemről...