Mi lehet bennem a hiba? Ennyire elviselhetetlen vagyok?
Ajj, érzem, h hosszú lesz, de belekezdek. Itt vagyok én lassan 19 (:'( ) éves leszek. Nem volt még barátom, igzán páran próbálkoztak. De 2 okból nem jött létre kapcsolat1, vagy ők visszakoztak 2, vagy én, mert tudtam, h nem tudnám megszeretni őket.
Barátnők terén sem állok túl jól. Vannak felszínes kapcsolataim, de nincs meg az az igaz barát, akire mindig számíthatok(és persze fordítva).
A családom: van egy lány testvérem, 2 nagyon külön világ vagyunk külsőleg, belsőleg, de mintha felcseréltek vna minket, mintha neki kéne 19-nek, nekem meg 25-nek lenni. A helyzet az, h jól elvagyunk, de ritkán találjuk meg a teljes harmóniát. Apukámról annyit tudok mondani, h egy nagy gyerek. Gyakran csak magára gondol, külön dolgokat vesz magának(csoki, keksz) amiket dugdos elölünk. Anyum szerint, mert kiskorában nem kapott elég megértést.
Anyum: munka és tisztaságmániás, de már csak ő maradt nekem és fordítva is igaz. De sokszor megbántjuk egymást. Az egész eddigi életem arról szólt, h kerestem a helyem, az utam. Ált. suli után elmentem koleszba, egy öt évfolyamos gimibe, 3,5 év után ott hagytam. Kikészített a kollégium. Most 4 évfolyamos gimibe járok, de így egy osztállyal lejebb kerültem. Itt is tiszta stressz vagyok és nem találom a helyem. Utálom azt az osztály, utálom, h mivel ez egy elit( a nagy fszt) gimi mindenki tiszta beképzelt, h ide jár, utálom, h közbe sz@rt se tudnak és utálom, h nagyon nagynak érzik magukat. Szánalmasnak tartom az egészet.(tisztelet persze annak a néhány kivételnek).Ami ennél jobban fáj, h gyakran bántanak az emberek pl: ebben az osztályban is, néhányan röhögnek rajtam, de nem értem, h miért. Múltkor mentem az utcán, jött velem szembe egy fiú ismerősöm a társaságával. Köszöntem, h "Szia" ő is köszönt, de mire egyet léptem tovább hallom, h a többiek elvékonyított hangon mondják, h "Szia" engem parodizálva.
Lehet, h sokan azt gondolják, h Úristen ez a legnagyobb gondod, de nagyon rossz ezt nap, mint nap megélnem.Azt, h bántanak, azt h nem kellek senkinek, azt h félek, h mi lesz ezután, azt az undort ahogy élem az életem. Azt, h a padtársam ma azt mondta, h "menj vissza a kva anyádba te hisztis kva" csak azért , mert én nem mutatom meg neki dogaírás előtt a füzetem. Egy perccel előtte meg engem fikázott. Mi ez a világ? Mit keresek én itt?










Diagnózis: Antiszociális vagy!!
És ez nem vicc.










mindig a leggyengébbet támadják az emberek. könnyű préda. így működik a világ. egyből rádgondoltak. nincs márkás cuccaid hasonlók.
a suliban rosszul érzed magad aztán rádszáltak ez meg is látszódik a viselkedéseden. ha vki egésznap levert nehezebben talál barátokat. egy boldog emberrel szivesebben van mindenki eggyütt mint egy szomorúval vagy depresszióssal.
21/F





Mit keresel te itt? Kislány, rossz a kérdés: ezek a pics@k, akik azt se érdemlik meg, hogy lefingd őket: ők mit keresnek itt?!
Egyszerűen nem jó emberek közt vagy, rajtad áll, hogy olyanokat keress, akik értékelnek. A világ nem az ilyen selejteknek áll, mint akikről írsz, nehogy ezt hidd akár egy percig is.





"drága padtársam cseszik rendes jegyzetet írni"
mondjuk én nem bsztattam suliban senkit viszont azon mindig fennakadtam h nemadják oda a jegyzeteket. én nem is tudok olyan gyorsan gépelni h leírjam amit a tanár akar.egy ideig próbálkoztam szóltunk páran h ez túl gyors megismételte az első dolgot megismételte a második dolgot. 3.nál már aztmondta h nemérdekli.





2. válaszolónak: és ezzel mit kezdjek? úgy értem, h lehetne kezelni, ha ez a gondom?
3. válaszolónak: teljes mértékben egyet értek veled, hiányzik belőlem a humor, régen még tudtam nevetni, de mikor aláznak azon mit nevessek? Am teljes mértékben igazad van senkinek nem kell egy savanyú ember. Ettől függetlenül tudom, h milyenek jó emberismerő vagyok, de köszönöm belőlük nem kérek.





Én is ilyen voltam, annyi különbséggel, hogy gimiben rájöttem arra, hogyha társasági ember vagy, és csapatban játszol, akkor nyert ügyed van. Ha mindenkire figyelsz, és segítesz nekik, akkor visszakapod... de ha nem teszed, ők se segítenek, és utálni fognak.
Most főiskolára járok, megtaláltam a saját baráti köröm, de a többiek felé is nyitok, és igaz, hogy van egy lány, akivel nem csípjük egymást, de ha segítség kell segítek, mert akkor viszont is elvárhatom. Itt a főiskolán meg sem lehetne maradni csak úgy, hogy magad vagy. Kellenek a társak, hogyha elakadsz segítsenek, bíztassanak, és meg tudjátok beszélni a nehéz tárgyakat.
Az életben csak így lehet jól érezni magad. Csak így, és nyitni kell az emberek felé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!