Ugyanazok a "hibak" vannak a parkapcsolatomba mint amit a szuleimnel lattam. Masnal milyen hibak vannak? Mi az ami szamodra hiba a kapcsoaltodban vagy a parodban?

az a legrosszabb... mikor a sok pici felgyülemlik és felrobbansz. Én ezért költöztem el anyutól. :( Pedig nagyon szeretem.

Inkább beszéljétek meg. Próbáljatok "összecsiszolódni".

Nem ugyanolyanok a férfiak, hanem tudat alatt is olyat választasz, mint apukád, elég komoly pszichológiai kutatások tárgya ez a téma.

De tudsz tenni ezek ellen. Tudatosan kerülni kell a szüleid által alkalmazott viselkedésformákat. Ezt úgy a legegyszerűbb, ha megfigyelsz más családokat, és ami onnan tetszik, azt utánzod.

Hiba van nálunk mindkét oldalon :)

Én - bár a csillagjegyekben nem hiszek annyira - hű vagyok természetben az oroszlán jegyemhez... kitartok a nézeteim, az elképzeléseim, a terveim mellett, és egy szemernyit sem adok lejjebb belőlük.

A párom viszont borzalmasan irányítható, ha bárki bármi ellentéteset mond mint én - az mindegy, kinek van igaza -, biztos hogy ő is azt mondja, amit utoljára hallott... ráadásul mellém egy olyan férfi illene aki jó vetélytárs, amolyan igazi vitapartner lenne... hát a páromról ezt nem lehet elmondani. Minden vita - aminek mindig én vagyok a fő kirobbantója - úgy végződik hogy jó, akkor nekem van igazam, pedig én csak azt várnám hogy földbedöngöljön a saját véleményével :/

Egyébként én az apósom hülye szokásait látom 2 év után kibontakozni benne :(

Igen, szokták azt mondani, hogy - átvitt értelemben :) - a lányok az "apjukkal" a fiúk az "anyjukkal" kötnek házasságot.

De nálunk ez nem igaz. Talán mert én inkább bohémabb apukámra hasonlítok. (Mondjuk a szüleim házassága számomra követendő példa - kisebb hibákat leszámítva.) A férjem viszont - ha már választani kéne - racionálisabb életfelfogásában, "szerepben" inkább anyukámra hasonlít :)), de azért ez is nagyon sarkított... van olyan területe a házasságunknak, ahol pont fordítva mondanám, és én vagyok a megfontoltabb.

Szerintem minden férfi más, nem lehet így általánosítani. Persze vannak apróságok, amikben én is megteszem, mert a környezetemben lévő férfiakból indulok ki, de úgy vettem észre, ez nem jó stratégia.

Mindenkinek vannak hibái. Amik idővel 100%, hogy csak rosszabbak, idegesítőbbek lesznek. A tiéid is :) Az összecsiszolódás szerintem nem azt jelenti, hogy valaki tűr, vagy a másik teljesen kibújik a bőréből, hanem azt, hogy ezeket tudatosítjátok egymásban, felvállaljátok. Tehát próbálkoztok, odafigyeltek egymásra, magatokra - a szerelem, szeretet, megszokás, sőt a humor is pedig átsegít a többin. De mindketten változni is fogtok az évek során, remélhetőleg nagyjából egy közös úton haladva. A párkapcsolatban mindig lesznek mélypontok ill. új életszakaszok, amikor ezek a kérdések újra felmerülnek, mérlegre kerülnek, és dönteni kell - ezt sajnos nem lehet megúszni.

[link]

Listen! ;)