Mennyire maradt meg a párotok olyannak, amilyen megismerkedésetek elején, esetleg első évében volt, ami miatt beleszerettetek?

Előző!

Teljesen igazad van, de nem hiányzik az udvarlás?

Amikor még mindent megtesz érted,kedveskedik, aztán ez lassan elmúlik. Neked ez, hogy működik? Tudom nem ide tartozik, de érdekel. Engem annyira bánt, hogy a páromnak alig van jó szava hozzám, csak ha megkérem, vagy panaszkodok picit akkor, aztán utána megint semmi. Nem kapok már olyan jó szót, figyelmességet, kedveskedést mint az elején. Persze, hogy elvárásaim vannak, hiszen ilyen volt, és tudom, hogy ez csak eleinte, de most is jól esne mert abbamaradt. Ilyenkor néha elmennék inkább messzire és dühöngenék. Nekem még egy évig se tartott ez a szép ködös időszak, csak pár hónap volt aztán enyhült is, és olyan rossz:( Túlzottan szeretetigényes is vagyok amit szerintem nem kapok meg, de biztosan én is változtam, hiszen mindenki változik!

rosszul választottál, utolsó. normális ember odafigyel arra akit szeret. Családtagra, rokonra, barátra, párjára, gyerekére. 3 dolgot tudok elképzelni: 1) nem szeret, 2) nem normális 3) más a szeretet-nyelve, mint neked. van erről egy könyv... [link]

gondold át.

12.30 nézd, szerintem ez emberfüggő...

nekünk max. 2hónapig tartott az a ködös, mámorító időszak, mert jött a válság, és a páromat átverték a külföldi munkahelyén, nagyon sok pénzt nem adtak oda...

ez a sokk abban a pillanatban megváltoztatta a kapcsolatunkat. Más nő otthagyta volna, hisz még alig ismertük egymást.

Én kitartottam mellette. Innen tudtam, hogy Ő az igazi, másért ilyet nem tettem volna.... Úgy látszik ezt ösztönösen érzi az ember. De megérte...

A mai napig bókol, szeretget, elfogad olyannak amilyen vagyok. Persze vannak hibái, hirtelenharagú, nehezen békél, nehezen köt kompromisszumot, de ennek ellenére még mindig ugyanúgy rajong értem.

nem mondja 1 nap ezerszer. de ahogy rám néz, hozzámér, tudom, hogy mennyire szeret.

A párod ilyen szempontból milyen? Közeledik? Megölel, simogat csak úgy? Vagy ez sincs? A szeretkezés mennyire szenvedélyes (nem akarok indiszkrét lenni...)?

Ha akarsz beszélgetni, írj emailt...

24N

Szia!

Igen közeledik, szeretget azért magától, csak az a baj, hogy messze élünk egymástól. Ilyenkor inkább az hiányzik, hogy ha nem beszélünk pl.: írjon egy SMS-t, hogy hiányzom(régen nagyon sokat írt), vagy csak egyszerűen olyankor mintha feleslegesnek tartaná a szép szavakat. Ha együtt vagyunk azzal nincs ilyen gond, de azt, hogy Szeretlek azt magától egy évben egyszer ha mondja :D

Mikor megismerkedtünk jóformán "gyerekek" voltunk...17 évesek. Azóta eltelt pár év, amennyire lehetett felnőttünk. Mi rengeteget változtunk. Hát...hogy is mondjam? :) inkább együtt-változtunk...

Amikor megismertem akkor egy búvalbélelt ember volt, tele gondokkal, tele problémákkal, öngyilkossági tervekkel a fejében. Másfél évembe került és néhány idegsejtembe, de végül megérte, kiszedtem a depresszióból és most csodálatos, harmonikus kapcsolatunk van. Folyton nevetünk, ironizálunk egymással, megkomolyodtunk a kapcsolathoz, és a problémákhoz, melyek jönnek-mennek.

A változásokat teljesen pozitivan éltem meg, éltük meg. Nem lehet azt mondani, hogy valamikor jobb volt mint most, azt érzem ahogy telik az idő egyre jobban szeretem. Mindig mellettem van ha szükségem van rá és fordítva.

Csalódások inkább az első évben voltak, de akkor voltak problémái, melyeket egyedül nem tudott volna megoldani, hát erre voltam jó én:D

Én szerintem nem változtam sokat, a gátlásaimat vetkőztem le...rengeteget beszélünk, mindent megosztunk egymással. Szóval az idő velünk dolgozott, nem ellenünk...

több mint 3 éve vagyunk együtt:)