Mennyire maradt meg a párotok olyannak, amilyen megismerkedésetek elején, esetleg első évében volt, ami miatt beleszerettetek?

lassan 1éves vagyunk együtt, kisebb nagyobb megszakításokkal. Az elején laza volt, férfias és magabiztos, vicces, stb.

Akkor ez fogott meg benne.

Mostanában képtelen lelazulni, nagyon nyálas lett és mindig meg akar felelni nekem.

Nagyon rosszul élem meg, nem igazán megy együtt:S

Régen annyira jóvolt, hogy önmagát adta és még csak ismerkedtünk jók voltak a randik, és jóvolt hogy voltak haverjai. De mindez már a múlté:( Nem is találja önmagát, én nem ilyennek ismertem meg mint amilyen manapság. csalódtam benne

Hűha, mi már 8 éve együtt vagyunk, szóval elég sok minden változott :)

18 évesen jöttünk össze, akkor az tetszett benne hogy vagány, szeret bulizni, állandóan poénkodik és mindig önmagát adja.

Most már házasok vagyunk, van egy fiunk és most már inkább apatípus, ha nagy ritkán én mentem volna bulizni, ő nem akart, mert inkább pihenne vagy sétálna egyet este, míg régen sokkal szerelmesebb volt, állandóan sms-eztünk esténkét, most ha írok neki munkahelyére sem válaszol mert pénzkidobásnak tartja. Régen sokszor kaptam tőle virágot, most azt is pénzkidobásnak tartja :)

Vajon Te és a többi válszoló ugyanolyan maradt,mint régen? Nem hiszem.

Mi mindeketten változtunk,de inkább csak külsőségekben.

Az én párommal tökéletes kapcsolatban éltem 8éven keresztül, aztán a 9év vége felé zárkozottab lett, és egyre többet járt el hazulról.

Ezt szóvá is tettem egyszer, kétszer háromszor, kaptam is a furcsábbnál, furcsább magyarázatokat, míg végül kiderült, hogy természetesen van valakije.

A kapcsolatunk akkor véget ért és külön váltak útjaink.

39/F

hát,asszem én nagyon mázlista vagyok,mert a párom folyamatosan fejlődik,egyre jobb ember és apa,pedig akkor is fantasztikus volt amikor megismertem-5éve-. sztem nagyon fontos h a nő aki a férfi mellett van mennyire tudja okosan terelni a jó felé.

ezzel nem azt akarom mondani h hű de okos vagyok,csak h fontos tanulni az előző kapcsolatokból,és figyelni mindig h az adott időszakban mi a fontos. és persze a nőnek is ugyanúgy kell alakulni

az udvarlás ideje alatt mindenki a legszebb, legjobb énjét mutatja, a szerelem pedig elvakítja az embert... :)

tehát azt mondom, nem változtam, ő sem változott, ilyenek voltunk, csak amikor összejöttünk, mindketten egy álarcot vettünk fel...

Érted?

egyébként ez így van rendjén, de az a szerencse, hogy azért megmaradt az az érzés.

ha veszekedünk, vagy megsértjük egymást, akkor is ugyanúgy szeretjük a másikat, és eszünkben nem lenne elhagyni a másikat...

egyébként:

előtte mindig szégyenlős voltam, már nem vagyok, mindig azt mondja, gyönyörű vagyok, és megtanultam "köszönömöt" mondani, nem pedig azt, hogy "ugyanmár"...

talán ennyiben valóban változtam!

:)

24N

nálunk nem volt álarc.megbeszéltük az elején,mindenki az igazi énjét mutatja. nem is volt csalódás,plusz nagyon hamar megerősítést nyert h összetartozunk. fél év után házasodtunk,2 gyerekünk van

/az előző 5éves :)/