Miért csinálja ezt az anyukám? Jogosan teszi?
Bocsi, remélem jó kategóriába írtam.
Szóval az a problémám, hogy elváltak a szüleim, mindketten találtak maguknak azóta párt. Anyáékkal élek és van az új férjétől egy 3 hós kisbabája. Anya mindig elvárja, hogy segítsünk neki. Most elkezdett velünk üvöltözni baba fürdetés közben hogy miért nem raktuk ki a baba törölközőjét, miért nem dobtam ki a pelust, miért nem fűtöttem be, mert halálra fagy a baba. Mindig büfiztetnünk kell, ha elmegy vhova csak 10 percre, menjek le azonnal hogy vigyázzak a babára, holott leckét kéne írnom és lent a baba ágyához közel nincs sehol hely, ahol tudnék tanulni. Azért is hülyeség, hogy vigyáznom kell rá, mert rácsos a kiságy, szal nem értem a problémáját.
Jó, persze néha jó babázni, de úgy, hogy kötelező...Az egyetlen dolog amit még nem csináltam, az a baba táplálása (még mázli)... Mielőtt mi hazaérünk este edzésről, az előtt neki sokszor el kell mennie és ju-jitsu után egy szót nem válthatok a barátnőmmel az öltözőben (máskor nincs rá lehetőségem), mert hogy sietni kell, otthon van a baba egyedül. Ha egyszer nincs kedvem a babával foglalkozni, akkor egyből elkezdi, hogy "Miért nincs egy perced a kistesódra? Mész gépezni és chatelni csak hogy külön legyél tőlem?" és akkor muszáj lesz fognom a babát különben rosszul érzem magam hogy nem segítek. De könyörgöm, nem az ő gyereke? Én is a gyereke vagyok és mégcsak 11 éves, nem kéne elvárnia hogy babysitter legyek.
Ráadásul nem is hiszem, hogy annyi dolga lenne. Ha főz, befog segíteni (még akkor is ha hullafáradtan 1kor beesek az ajtón és rohadt éhes vagyok), teregetni is én szoktam, elmosom magam után az edényeket (néha még utána is), ha viszont egy hónapban egyszer nem mosok el egy tányért, akkor egyből milyen lusta dög vagyok, és mindent neki kell csinálnia. Dehát ő az anya, ő vállalt 4 gyereket (a 2 bátyám is velünk lakik), ne nyafogjon ha egyszer nem csinálok meg valamit.
Akkor elmesélem hogy hogy is volt minden.
Anya és apa nagyon szerették egymást (anya volt 21, apa 25 amikor egymásbaszerettek), majdnem 20 évig házasok voltak, de anya egyszercsak valamiért beteg lett. Azt mondta, hogy apa az oka, mert "rossz az energiája". Csak kinevettük, de persze segítettünk neki. 4 hónapig vérrög volt a lábában ami egyre feljebb ment, akárhogy is mondtuk neki, hogy csak pihenjen. Apa közben 10 év alatt körbeutazta a világot, informatikusként dolgozott Spanyolországban, Bachreinben, Németországban, Petrában, Londonban, stb. Anya egyszer valamiért megelégelte a bánásmódját és elmondta, hogy válni akar, de közben még szerette apát, csak nem szerelemből (megjegyzem nem azért akart tőle elválni). Apa hetekig könyörgött neki, mert nem akarta szétbontani a családot, pedig így volt a legjobb (főleg mert csak a saját karrierje volt fontos). Anya közben már 6 éve szerett volna egy negyedik gyereket, de apa nem akart többet, persze nem azért, mert már mi is sokak vagyunk neki, nagyon is szeret minket. Apa megharagudott anyára, elköltözött áprilisban és mindketten (mármint a szüleim) új életet kezdtek, új kapcsolatban, távolabb egymástól. Szó se volt arról, hogy azért akart anya mégegy gyereket, hogy összetartsa a házasságot, főleg mert ő akart válni.
Ennyi.
Hú, ez bonyolult kérdés, de az én véleményem szerint neked van igazad. Ha hajlandó vagy besegíteni időnként, részt veszel a baba gondozásában, akkor semmit nem lehet a szemedre vetni, de tény, hogy ha valaki gyermeket vállalt, akkor viselje is a felelősséget érte.
Mert - és ne haragudj -, te még csak egy 11 éves kislány vagy, akire nem feltétlenül bíznám az újszülött csecsemőmet, mert nincs meg a tapasztalatod és lélekjelenléted, hogyha valami történik, segíthess.
Persze, ha otthon van édesanyád is, az más hogy megkér, hogy vigyázz rá, de egyedül hagyni vele... hatalmas butaság.
Pedig szerintem egy tök normális gyerek vagy, de könyörgöm, neked játékbabákkal kellene játszanod, nem azt elviselned, hogy anyád rád sózza a kistesót. Mert oké, jó babázni, de ennyi idősen az ember nem feltétlenül egy élőkisbabára vágyik társaságnak, és ezt meg kellene értenie.
17:34 igazad van. Valóban el kéne mondanom, csak nem tudom, hogyan, mert tudom hogy teljesne kiakadna és megverne.
17:40: Majdnem. Anya igenies boldog (látszik rajta, meg mondj ais, ettől függetlenül leeht hogy iagazd van), apa meg nem hinném, hogy kényelemből lakott itt. A jegyesével vettek egy ikerházat és egbyenyitották, akkora, mint a mi házunk, szóval a kényelem az megvan. A babáról, anyagiakról, ilyenekről mindig beszámol, még arórl is, hogy apa milyen idióta leveelt küldött neki vagy hogy a bíróságon milyen hülyeségeket mondott (apa meg azt mondja nekünk, hogy anya milyen lehetetlen dolgokat magyarázott, így egyiküknek és egyszerre senkinek sem hiszek).
21:20: Értelemsen szoktam fogalmazni, halálnyugodtan de még úgy is képes felpofozni vagy ráverni a fenekemre. Utána sosem kér bocsánatot, csak megy minden tovább, mintha 'misem történt volna. Azt már kipróbáltam, hogy szidom magam neki, de nem hatott - szörnyen fog hangzani szerintem -, hanem igazat adott, szóval ez nem vált be.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!