Miért csinálja ezt az anyukám? Jogosan teszi?
Bocsi, remélem jó kategóriába írtam.
Szóval az a problémám, hogy elváltak a szüleim, mindketten találtak maguknak azóta párt. Anyáékkal élek és van az új férjétől egy 3 hós kisbabája. Anya mindig elvárja, hogy segítsünk neki. Most elkezdett velünk üvöltözni baba fürdetés közben hogy miért nem raktuk ki a baba törölközőjét, miért nem dobtam ki a pelust, miért nem fűtöttem be, mert halálra fagy a baba. Mindig büfiztetnünk kell, ha elmegy vhova csak 10 percre, menjek le azonnal hogy vigyázzak a babára, holott leckét kéne írnom és lent a baba ágyához közel nincs sehol hely, ahol tudnék tanulni. Azért is hülyeség, hogy vigyáznom kell rá, mert rácsos a kiságy, szal nem értem a problémáját.
Jó, persze néha jó babázni, de úgy, hogy kötelező...Az egyetlen dolog amit még nem csináltam, az a baba táplálása (még mázli)... Mielőtt mi hazaérünk este edzésről, az előtt neki sokszor el kell mennie és ju-jitsu után egy szót nem válthatok a barátnőmmel az öltözőben (máskor nincs rá lehetőségem), mert hogy sietni kell, otthon van a baba egyedül. Ha egyszer nincs kedvem a babával foglalkozni, akkor egyből elkezdi, hogy "Miért nincs egy perced a kistesódra? Mész gépezni és chatelni csak hogy külön legyél tőlem?" és akkor muszáj lesz fognom a babát különben rosszul érzem magam hogy nem segítek. De könyörgöm, nem az ő gyereke? Én is a gyereke vagyok és mégcsak 11 éves, nem kéne elvárnia hogy babysitter legyek.
Ráadásul nem is hiszem, hogy annyi dolga lenne. Ha főz, befog segíteni (még akkor is ha hullafáradtan 1kor beesek az ajtón és rohadt éhes vagyok), teregetni is én szoktam, elmosom magam után az edényeket (néha még utána is), ha viszont egy hónapban egyszer nem mosok el egy tányért, akkor egyből milyen lusta dög vagyok, és mindent neki kell csinálnia. Dehát ő az anya, ő vállalt 4 gyereket (a 2 bátyám is velünk lakik), ne nyafogjon ha egyszer nem csinálok meg valamit.
válasza:Nagyon sajnállak. Én 21 múltam, de ha rám bíznának egy gyereket inkább sírva elszaladnék, minthogy egy percet is segítsek. Nekem nem megy és azért nincs gyerekem, mert nem akarom. Szóval tökéletesen értem a problémádat főleg hogy te még csak 11 éves vagy és ahogy olvasom eléggé aktív és okos gyerek vagy. Nagyon durva, hogy 11 évesen nem vagy eléggé kipihent, ezek még a gyerekkor évei kellene, hogy legyenek.
Neked adok igazat :(
válasza:
válasza:Őszintén válaszolok: apám sokszor verete anyámat, és engem is.
Nem tudtam úgy tekinteni rá, mint előtte. Féltem tőle.
De a nem ember az túlzás. Ne tagadd meg ilyen könnyen az embereket. Legalább is ne teljesen. OK elismerem voltak, vannak nehézségek az életedben. De tényleg senki sincs a történetben ellened. Nem rossz indulatúak veled. Anyád szigorúak veled, sokat követel. De amíg nem lépi át az egészségtelen határt valójában te leszel erősebb, és jobb tőle. Még az is lehet, hogy apád megbánta amit tett. A mostohaapád pedig igenis felvállalt. Tudod hányan írták itt, hogy a vér szerinti szülei nem bírják elviselni. Hát ő legalább elvisel. Bevett az életébe önként és dalolva. Nem egy habos torta az életed, de szerintem te büszke és szigorú vagy. És nem veszed észre, hogy szeretnek. Szerintem ezért nehéz most plusz áldozatot hoznod. Sajnálom, csak azt tudom mondani, hogy én tényleg azt érzem nagyon erősen, hogy ez az áldozat meg fogja érni neked. Nagyon fogod szeretni a testvéredet, jobban mint ahogy most el tudod képzelni. És ő is téged.
Anyádból most kevesebbet kapsz, most már nem te vagy a kicsi, de ez változni fog idővel és visszakapod.
válasza:21:20-as vagyok megint.
Elolvasgattam a többi kommentet. Hát, igen, olvastam, hogy laptopod van, mindenfelé járkálsz különórákra, és tizenegy vagy. Úristen:D, én tizenegyévesen megmondjam, mit csináltam? Otthon ültem egész nap, a könyveim felett, mert anyám úgy látta jónak, hogy szószerint belémveri a tudást, ha törik, ha szakad, és sehova nem engedett el, ha hétvégén pihenni akartam, folyton morgott. Nyáron tudtam kicsit pihenni, de mert sehova se jártam, nem is lettek barátaim, és az amúgyse fantasztikus életem még rosszabbá vált, és most, huszonnégy évesen jöttem rá, hogy az egész életem egy szívás, mert nincsenek társaim. De egy dolog igaz, hogy mindenkinek a saját élete a legszörnyűbb...
Az édesanyámnak is nevelőapja volt, és mondta anyám, hogy az nem jó dolog... De az én anyám meg apámnak még csak a kezét se fogta meg előttem sose... Csak két különálló emberként éltek egymás mellett, én sosem láttam azt, hogy átölelte volna anyámat apám, nem hogy megcsókolja :D. Szal ez, hogy smároltak:D, én soha nem láttam a szüleimet csókolózni:D, viccesen is hangzik nekem :D, és szokatlan.
Még valamit tudnod kell, hogy minden családnak meg van a maga titka, a maga fájdalma, és a maga fájdalma. Hát, az biztos, ha baba érkezik egy családba, az megváltoztatja az életet.
De te meg sokat nyafogsz, egyszerűen azért, mert gyerek vagy. A gyerekek mindig sokat nyafognak, mert még nem vágta őket úgy pofon az élet, hogy földre terültek, és azt hitték, hogy már sose kelnek fel. Hidd el, addig jó, amíg nem csöndesedsz el a sok fájdalomtól. Majd a te életedben is eljön a pillanat, amikortól lecsöndesedsz, amikor már annyiszor rágott meg, és köpött ki az élet. Én is sokáig magamban dúltam-fúltam, aztán hangot adtam az érzéseimnek, ma már csak csöndesen szemlélem az életet :). Ez természetes, hogy ennyire lázongsz. Nekem épp tavaly mondták, hogy milyen életvidám vagyok, hogy mennyire látszik rajtam,hogy még nem tört meg az élet. Na, aztán történt egy-két dolog, és ma már én is a megtört emberek táborát gazdagítom. Minden ember előbb-utóbb megtörik, teveled is meg fog történni, és aztán inkább köszönni fogod az életnek, hogy még van szerető családod, akik gondoskodnak rólad, mintsem, hogy jajongj azon, hogy az élet igazságtalan sokszor.
válasza:21:20-as vagyok.
Ja, és miközben én itthon kellett, hogy tanuljak gyerekként, közben az öcsém biciklizett a haverjaival, mert ő mindig sokkal okosabb volt nálam, és mindent megtanult az iskolában. Amíg ő biciklizett, addig én tanultam. Soha nem szórakoztam életemben. Szerencsés vagy, egyébként. De én nekem se tetszett volna, ha egy kisbabát a nyakamba varrnak, nagyon igazságtalan dolog ez. Nem neked kell emiatt viselned a terheket. De látod, hogy nekem is megvan a magam gyerekkora, olyan, amilyen, és neked is megvan a magad élete. Nekem is megvoltak gyerekkoromban a magam igen súlyos problémái, amiket csak huszonévesen hevertem ki úgy-ahogy, neked is megvannak a magad problémái. Mindenkinek magának kell a saját életét helyrehoznia, mindenkinek az életében vannak problémák. De anyud szeret, nekem is úgy tűnik.
válasza:21:20-as vagyok
Majd idővel te is látni fogod, ahogy idősebb leszel, hogy minden családban vannak problémák, és mindenki életében vannak problémák. És nem minden problémát lehet helyrehozni, van, amikor egy életre összetörik minden benned. Vannak olyan fájdalmak, amiket alig lehet elviselni, és a fájdalmat mindig magadban hordod, és ezzel együtt arra is rá fogsz jönni, hogy becsülni kell azt, hogy van egy családod, akire számíthatsz. Nem mindenkinek adatott meg a család, a családtagok, akikre mindig számíthatsz, ha baj van. De neked megadatott, ahogy nekem is. Minden fájdalom és sérelem ellenére is ez mindig ott lesz nekünk. Csak még nem láttál olyan sokat a világból, még nem tört meg annyira az élet.
válasza:Nos, nem értem miért oltjátok ezt a kislányt!
Őszintén szólva nekem leesett az állam, amikor megláttam, hogy 11 éves vagy, kérdező! Sokkal értelmesebben fogalmazol és helyesebben írsz, mint itt a 16-18 éves nagyátlag... És megértem a problémádat is! Te még igazán gyerek vagy, és ha majd gyereket akarsz nevelni, szülsz magadnak! Az meg, hogy ennyi mindent csinálsz 11 évesen, igazán dicséretes dolog, főleg ha azt nézzük, hogy a te korodban a többség csak a számítógép előtt képes rohadni. A tanulás és a sok sport igenis lefáraszt, emellett még ott a házimunka is, nem csodálom, hogy nincs ingerenciád egy kisbabával nyűglődni! Szerintem ülj le anyukáddal elbeszélgetni, és kérdezd meg tőle, kinek is szülte ezt a gyereket? Mondd meg neki, hogy a gyereknevelésnek megvan a magad ideje, és az nem 11 éves korban van... Sajnos nem tudok értelmesebb tanácsot adni, de én a helyedben biztosan nem törődnék bele ebbe a helyzetbe! :S
22:59: De én szeretem a húgomat, még akkor is, ha csak a féltesóm és egy kisbaba. Jesszus, még eszembe se jutott hogy nem édestestvérem O_o Igazából nem megértő és nekem igazat adó válaszokat vártam, hanem hogy jogosan kell (lehet hogy többet) "ajnároznom" a húgomat. A sztorit csak azért írtam le, hogy értsétek, de azért köszönöm.
Szerintem az egy természetes dolog, hogy egy (kis)gyerek megvédi az anyukáját. Még akkor is, ha ő nem tette. (Igaz, nem volt rá alkalma, pedig hiába sírtam oviban hogy mindenki bánt...De biztosan megvédett volna, ha ott lett volna, hisz' a gyereke vagyok.) Ki tudja, lehet hogy én is elérem azt a kort egyszer, hogy sírva írok ki egy kérdést hogy anya nem enged bulizni (úgyis engedni fog, ha a legidősebb bátyámat is engedi) és olyan válaszokat kapok, hogy hívjam ki a zsarukat.
23:14: Nagyon sajnállak. Kisebb koromban (5-6 évesen!) én is féltem apától. Eltörtem egyszer valamit (játszottunk) és ezért a falnak szorított és felpofozott. Közben a gégémet szorította. Nem tudom, hogy volt képes felpofozni egy pici gyereket aki nem is szándékosan törte el azt a tárgyat. Apa szerette anyát, ezt sokszor mondta is neki. A hálószobájukban kirakott egy képet anyáról, később nyomtatott 2 lapot, az egyikre azt írta, hogy miket szeretne, a másikra hogy milye van amikre büszke. Ezeket írta az utóbbihoz: "Szép, otthonos lakásom van. Gyönyörű feleségem van Gyönyörű és egészséges családom van" ‹-Ez engem meggyőzött arról, hogy szeret(ett) minket, ezért fáj sokkal-sokkal jobban az, hogy anyát megverte. Aztán másnap mondta neki, hogy mennyire szereti és átölelte.
Igazad van, túlzás hogy azt írtam, nem ember. Csak indulatos voltam és (bár még eléggé az élet elején állok) elegem van az emberekből. Nincs ellenem senki, ez igaz. Ha apa tudott volna normálisan nevelni, nem verte volna meg egyszer se anyát és most nem adna meg még többet is a jegyesének, mint anyának, anya pedig elnézőbb lenne velem, valamiért jobb helynek gondolnám a világot. Ez van. De ti már (gondolom én) felnőttek vagytok, nem érthetitek a gyerekek gondolkodását. Én se értrm sokszor a felnőttekét. Azt tudom, hogy apa sohasem bánja meg, amit tett. Nem szereti anyát, nem törődik vele. Csak kíváncsiságból: Milyen a már nem egészséges szigorúság/követelőzés?
Anya férje nem vállalt fel. Ha a telejs neevmet tudja, már sokat mondok. Ráadásul kidobta ANYA kedvenc meséjének a CD-jét, mert mi emgmondtuk anyának, hogy ha annyira aakrja nézni, rakja be ő a lejátszóba, minket hagyjon békén. A CD megkarcolódott és tönkrement. Nem, nem tudnánk újra kiírni, mert apa akkor írta ki, amikor még velünk élt és elvitte az összs üres cd-t meg azt a cuccot, amire felrakta a filmeket. És ezt csinálta anya férje a 3. napon, amikor IDE költözött HOZZÁNK. Nem vett be az életébe se önként, se dalolva. Ő anya férje, neki én a felesége gyereke vagyok az előző házasságából, csak anya köt össze bennünket, de a legjobb lenne, ha ő se.
Igazad van, nem veszem észre, hogy szeretnek..Túl sokan (gyerekek) játszották már el azt, hogy mennyire szeretnek, jó barát vagyok, meg minden aztán szó szerint elküldtek a fenébe, amikor volt ott más, helyettem. Ugyanúgy viselkedtek, mint az a néhány ember, aki tényleg szeret és sosem bántana meg, így hittem nekik és mostmár nehezen hiszem el bárkinek is (még ha felnőttről is van szó), hogy igazán szeret, nem csak addig, ameddig ketten vagyunk. Anya (szerencsére) sose adott többet a (leg)kisebbnek, mint a nagyobb(aknak). Ugyanúgy kaptam mindenből én is, a legnagyobb bátyám is, és a másik bátyám is.
Nem felvágásból írom, de már nem laptopom van. Anyának sosem enegdtek meg semmit gyerekkorában, csak kiküldték hogy menjen biciklizni a többiekkel. Meg hát ő sem akarja, hogy elhízzak. (Mintha olyan kövér lennék...) Én is szeretek olvasni, tavaly (és akkor [mégcsak] 3-4. osztályos voltam) 47 könyvet olvastam el, a legrövidebb 120 oldalas volt, a leghosszabb 412, és egyik se olan volt, hogy egy odlalon 2 mondat van, vagy beraknak mindenhova bazinagy képeket, nem, teletömték szöveggel. x) Mostanában azért nem olvasok, mert a sajátjaimat már kiolvastam, a felnőtt könyvek meg nem érdekelnek, pedig van itthon anyának közel 1000db könyve. Ilyenkor jön az, hogy menjek könyvtárba, én szívesen mennék is, csak már szám szerint 13 olvasójegyet csináltam, valahogyan mindig eltűntek az íróasztalomról, pedig hozzájuk sem nyúltam. Nagyon szarul érezném magam, ha igényelnék egy 14-et, olyan ciki... :( A sulinak is van könyvtára, de amelyik könyvek érdekelnek, azokat már rég kiolvastam. Az már durva, hogy FOLYTON olvasnod kellett, el nem mozdulhattál a könyvedtől. Nem szívesen írok ilyet, de ha anya ezt meg akarta volna velem csinálni, hozzávágtam volna egy könyvet. Lehet hogy durvánok tűnök, de ez már nem egészséges. Olvasni nem kötelező, csak akkor leeht élvezni a könyvet, ha önszántadból olvasol. Tudást meg nem csak könyvből lehet szerezni.
Szerintem nem a saját életem a legszörnyűbb, csak az enyémből már elegem van. Nekem is vannak boldog pillanataim, jó napjaim, de nem az a jelelmzőm hogy folyton nevetek és mindenkivel jóban vagyok.
Magában az a dolog, hogy elválnak a szülei valakinek, nem jó dolog. Sőt, szörnyű. :( Anyáék mások voltak. Ők minig is szerették egymást, több, mint 20 év után, pedig anya mondta, hogy apa sokat szívatta..Apának csak a saját karrierje volt fontos, nem engedte anyának, hogy befejezze a fősulit. Ezt nem cska onnan tudom, hogy anya elmondta, ott voltam, amikor apa nemet mondott. Apa jobban szerette anyát bárki másnál (persze minket is imádott, de a szerelmet nem lehet összehasonlítani a szeretettel), aztán a legnagyobb szerelemből lett a legnagyobb gyűlölet. Anya még mindig szereti apát (nem szerelemből), nem egyszer mondta nekem, hogy lehetne úgy is élni, hogy nem haragszanak egymásra (a nagybátyám és a volt élettársa is már néhány éve elváltak, de sokszor átmennek egymáshoz, telefonálgatnak, stb.), de megérti apa helyzetét és nem erőltet semmit.
Persze hogy sokat nyafogok. Gyerek avgyok még, ami egy felnőttnek meg sem kottyan, az nekem egyenlő a világvégével. Azért tudom ezt emgérteni, emrt ju-jitsun volt egy 8 éves kislány, és mindig az ő fájdalma volt a legnagyobb. Valamiért be volt fáslizva a lábam, ju-jitsuzni is alig tudtam, ő meg előadta a hattyú halálát, mert felhorzsolta a jobb könyökét. De megértem, neki kisebb is a fájdalomküszöbe, meg 2 évvel fiatalabb nálam. (Szóval tavaly volt ez.)
Biztos iagazad van, tapasztaltabb vagy, egyenlőre nekem már az is agyhalál, ha kapok egy pofont. Nme is tudom, hogyan nevezzem, de engme is tört már meg az élet. Ha nem is nagyon, de egy "kicsikét" igen. Már 9 évesen is gondoltam, arra, hogy kinyírom magam, persze sosem tenném meg.
Nem gondolom, hogy igazságtalan, minden van valamiért, anya se igazságtalan,c sak talán túl sokat vár el tőlem, ahhoz képest, hogy 11 éves gyerek vagyok és mások meg oltogatnak itt, hogy babáznom kéne...
Az szörnyű érzés lehet, hogy szenvedsz a könyv fölött, az öcséd meg ki tudja milyen jól szórakozik. Én ezt sosem tapasztaltam - életemben ha 5x tanultam, sokat írok, mert nincs szükségem az otthoni tanulásra.
Nekem is megvannak a magam problémáim, igaz, de nekem nem ez a legnagyobb. Van elég bajom ezek nélkül is. Tudom, hogy anya szeret, azt sosem gondoltam, hogy nem szeret. Még apáról se, pedig nem volt képes rendesen megnevelni. Minden dolgot megvett, amire ráböktem (nem éltem vissza vele, csak éltem vele, szóval ne gondoljatok olyan rossz elkényesztett apuci kislányának), aztán csodálkozott hogy elkanászodtam, és megvert.
Bocsi a hibákért, de olyan sokat írtam hogy belegabalyodik a szemem mire kijavítom. Ja és köszönöm mindenkinek a válaszokat.
00:21: Senki se oltott, nekik is megvan a véleményük, és ezt tiszteeltben tartom. Főleg azért, mert nem azért írtam ki a kérdést, hogy jöjjenek az olyan válaszok, hogy "jajj milyen ügyes vagy, hogy 11 éve slétedre ennyit dolgot csinálsz", emg hogy "teljesen igazad van, meg tudlak érteni", de ez várható volt, ha ilyen kérdést ír ki valaki.
Nme hiába vagyok ötös magyarból. x) Sosem értettem, hogy egyesek miért írnak kisbetűvel, meg helytelenül csak azért, mert net. Anyával tavaly azt megcsinálták, higy írt egy FELNŐTT egy cikket, és megkérte anyát, hogy javítsa ki a hibákat. Újra kellett írnia az egészet. Kisbetűvel kezdte a mondatot, a veket, néhol ékezet hiba is volt és nem használt vesszőt.
Nos, nem értem miért oltjátok ezt a kislányt!
Valójában én se vagyok jobb a sok kockánál, mert ha anya nem nyaggatna, egész nap a gép előtt ülnék. Egyébként merem azt állítani, hogy fáradtabb vagyok anyánál nap végére, mert neki annyi a dolga, hogy etesse a babát, játszon vele, elvigye sétálni, kaját főzzön. Nekem meg ott van a tanulás, a sport és még mellé amit anya kitalál, mert hogy ő mennyire fáradt.
Az lesz a legjobb, ha elbeszélgetek vele a "Kinek szülted ezt a gyereket?" címszóval, de anya sajnos nem olyan, hogy leülünk és megbeszélünk valamit, bár egy próbát megér.
Köszönöm mindenkinek a választ.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!