A nagyfiunknak, 16 éves, van egy barátnője. A barátnő most már vagy fél éve szinte minden nap nálunk dekkol. Nem tolerálom jól. Én vagyok a szívtelen?

Ó igen, és nem, nem vagyok hajlandó a saját lakásomban egy IDEGEN tinédzsert kerülgetni, meg alkalmazkodni hozzá.

Felejtős.

#50

Nézzétek, én világéletemben csóró voltam, de 1-1 péksütiből meg 1 marék krumpli + pár deka húst és zsírt igénylő kajából ismétlem KAJÁBÓL soha életemben nem csináltam ügyet, nemhogy életem párjával ennyin veszekedjek, meg még úgy érezzem, hogy nem én vagyok a családfő... :D

Nem arról van szó, hogy ingyen viszik nyaralni a kiscsajt, nem is furikázzák sehova, semmi ilyesmiről nincs szó, nem is értem, hogy lehet ilyenen balhézni. Mielőtt jönne a leszólás, 30+os vagyok, magamat tartom el jó pár éve. Sem nálam, sem a szülői családomban soha nem volt téma ilyen tételből. Anyámék meg is sértődtek volna, ha bármelyik barátnőm kajapénzt hoz nekik és nekem is baromi megalázó, ha ilyenből valaki ügyet akar csinálni nálam.

Jó világ lesz ez, ha az emberek többsége a kétméteres lapostévék előtt a legújabb iphone 18at nyomogatva hetekig fog görcsölni napi 30 deka búzaliszten meg 2 tojáson meg ebből fog elvi kérdést csinálni... XDD

56os vagyok.

Akkor kifejtem kicsit mélyebben.

Mint mondtam, soha nem voltam anyagilag eleresztve. Mégis, ha valamelyik közeli haverom, barátom, párom, rokonom nálam volt, alap, hogy megkínáltam enni/innivalóval. Ha ANNYIRA nem volt otthon semmi, akkor meg nem.

Volt olyan is, hogy egyikük nálam volt napokat, akár heteket. Volt oka rá, összebalhéztak vele a szülei. Mondjuk mi voltunk is olyan viszonyban, hogy erről tudtunk is beszélni én meg nyilván nem küldtem a híd alá. Másik esetben simán csak nálam ,,ragadt" az illető pár napra, amikor már problémás volt a jelenléte, akkor simán mondtam neki, hogy ennyi volt, nem tud tovább maradni. Semmi gond nem volt belőle. Volt olyan, hogy egyik barátnőmék építkeztek és a csaj nálunk (még én is a szüleimmel laktam) volt kb másfél hónapot, ha nem többet, meg a testvérei is átjöttek zuhanyozni, amíg nem volt kész náluk a fürdő. Amikor meg nálam volt otthon zűrös a helyzet, én voltam náluk szintén nem rövid ideig. Ha mi nyaraltunk, jött a csaj, ha ők nyaraltak, mentem én.

Ragozhatnám ezeket reggelig, de a lényeg: SOHA nem háborogtam ilyenek miatt se másnak, se magamban. Az meg soha nem merült fel bennem, hogy azért van nálam valaki, mert nem tisztel vagy nem tiszteli a határaimat. Ha meg valaki tényleg sokat dekkolt, kajált, rezsit fogyasztott nálam, az érdekes módon magától is tudta és akarta is viszonozni ezeket, még ha nem is pénzzel. Én pl az egyik csajom szüleinek vettem dolgokat, amikről tudtam, hogy vágynak rá, de nem veszik meg maguknak, pl akkoriban jöttek be a modern kényelmes ágymatracok, én meg vettem nekik egyet, de nem azért, mert fejben számoltam, hogy akkor most 4 rúd felvágott meg 16 vacsora meg 8 szelet süti meg 10 ebéd van a rovásomon és akkor most ezt jó látványosan egy tételben visszafizetjük, hanem szimplán úgy éreztem, hogy megérdemlik, hiszen ők is jó arcok velem.

Egy bizonyos időtartamon túl nincs az az emberi kapcsolat, ahol a szívességek, nagyvonalúságok és gesztusok fillérre pontosan elszámolhatók, ráadásul ha az egyik fél megpróbálja, akkor azonnal baromi kellemetlen helyzet áll elő. Szóval én szándékosan kerülöm az ilyesmit, ha valakivel jóban vagyok, viszont így sokkal természetesebb az is, ha valamiben én kérek segítséget. Nyilvánvalóan az ezzel való visszaélést nem tűröm, de amikor nagy ritkán valaki túltolta, azzal is nagyon gyorsan tudtam rendezni a dolgot (pl nyílt kommunikációval), és nem úgy, hogy még én marjam hetekig magam az egészen.

Lehet lepontozni, írjátok a számlákat a családtagjaitoknak meg a közeli barátaitoknak százötven forintokról és legyetek rá nagyon büszkék.

Ez mind rendben van, de a kérdező helyzete 2 dologban különbözik ettől:

- a napi szintű rendszeresség, ami várhatóan még évekig fog tartani, ha nem ezzel a csajjal, akkor egy következővel; ami nem ugyanaz, mint alkalmilag kisegíteni egy barátot;

- a kölcsönösség hiánya: nemcsak hogy nem fizet, de a másik család részéről nincs igény a kapcsolattartásra, eleve a fiú nem járhat hozzájuk, ilyen módon kizárt, hogy a másik család bármilyen szívességet tegyen nekik, vagy kisegítse szükséghelyzetben.