Tee gondozod, cserébe nem hagyna rád semmit? Hogyan állnál hozzá?

Ha netán beütne az a helyzet, hogy holnap meghal és végrendeletben másra hagyja a vagyonát, akkor se lesztek kisemmizve az örökségből.

Eleve anyud részére ott a kötelesrész, a normál módon járó rész 1/3 része.

Valamint, mivel ti gondoztátok, a ráköltött pénz és idő fejében jár nektek valamennyi pénz. A közjegyző majd megmondja, hogy mennyit lehet erre elszámolni. Tanúk azért nem ártanak, pl. szomszédok, akik bizonyítják, hogy tényleg ti gondoztátok. Ez még az örökség egészéből jár, és utána a maradék lesz szétosztva a leszármazottak közt. (Legelőször, persze, a temetésre fordított összeg jön le, meg a közjegyző díja, aztán az adósság, ha van, utána az említett ápolási költség, és a végén megmaradó összeg az, amin osztozkodni lehet.)

Demens öregekkel nagyon nehéz kijönni, sajnos tudom, apám miatt.

Mindenesetre, ha legközelebb azzal jön, hogy másra hagyja a vagyonát, akkor meg kell kérdezni, hogy hogy is gondolja ezt. Akár még egy eltartási szerződésre is meg lehet próbálni rábeszélni, ha azt akarja, hogy mindig ott ugráljatok mellette.

"Az bosszant, hogy ilyen velünk, akik mindig itt vagyunk neki."

. Tehát valójában magadra haragszol, hogy mekkora balek vagy.

13-as rátapintott. Magadra haragszol, hogy nem tudod kezelni, nem tudsz nemet mondani, kiállni magadért, és otthagyni a picsába. Mert az agyad el lett sajnos torzítva azzal, a mantrával, hogy "dehát mégiscsak a nagymamád, a család". Na az ilyen pillanatragasztószerű káros szövege

k ragaszthatnak egy életre egy neked rossz helyzetbe. A hitrendszered, amiben szocializálódtál. Amint nem

fog segíteni a gyakori.

Én hiába írom, hogy az én családom is hülye néha, de én rendben vagyok mentálisan, így még azokat sem gondozám, akiket szeretek, ha a saját életem rovására menne. Mert nem vagyok ápolónő, nem tudok 80+ kilós embereket a kádba emelgetni, stb. Én a család többi tagjával nem panaszkodik, hanem a probléma megoldáson agyalunk. Beleszállunk az otthon költségeibe.

De te ezt nem fogod megvitatni senkivel a csaladból, mert más a hitrendszeretek. Az, hogy a mamát nektek kell gondolni, mert ő is felnevelt, blabla. Ez nem szeretet.

15

Na, az ilyen semmirevaló rokonoktól mentsen meg az ég mindenkit.

Nekem apám problémás, demens. Semmi haszna itthon, időnként befosik, naponta többször hőbörög, kötözködik. Mert fizikailag és szellemileg már nulla.

De akkor is az apám.

Mikor én voltam kicsi és beszartam, sírtam, nyafogtam, nem voltam hajlandó bármit megenni, akkor ő se adott be intézetbe, hanem elfogadta, hogy ez vagyok. Próbálta lelkileg kiheverni, képességeihez képest segíteni, ha szükséges volt, orvoshoz vitt, stb.

A tisztességesség alapja, hogy ezt megpróbálom viszonozni most, mikor ő már az utolsó idejét éli. Jó eséllyel eljön majd az idő, mikor már nem tudjuk itthon tartani, de ameddig tudjuk, addig itthon marad.

Egyrészt, sosem segítenék szerettemen azért, hogy kapjak érte bármit, mert az akkor már nem segítség, hanem "fizetett" szolgáltatás. Hiába írod itt válaszban, hogy téged nem érdekel az örökség, a kérdésedben mégis kétszeresen szerepel, hogy téged ki fog hagyni az örökségből.

Másrészt, ha valaki "egy állat", és ennyire ocsmányul viselkedik velem, akkor nem fogom segíteni, hanem megmondod, hogy köszi, mama, akkor innentől lehet hívni az idősgondozókat, viszlát. Mi a maradásod oka, ha ennyire cudarul bánik veled? Csak nem a lehetséges örökség?...

Harmadrészt, ha már ennyire rugózol az örökség témáján, akkor dobok egy csontot ide: ha már a nagymamának nem élnek a gyerekei, csak ti, unokák vagytok az egyenes ági lemenői, akkor ti vagytok az örökösök. Ha másra, tehát egyeneságin túl valakire akar hagyni bármit a nagyi, akkor azt 1. külön ki kell kötnie a végrendeletben 2. kötelesrész nektek akkor is jár, kivéve, ha érdemtelenség miatt kitagad titeket, de az egy relatíve bonyodalmas eljárás, és bizonyítania kell. Úgy, hogy ott vagytok vele és ti segítitek, így ez lehetetlen lenne a részéről.

Prioritások. Ha nem érdekel a pénz, amit rád hagyhat, akkor ne legyél lábtörlő. Ha érdekel annyira a pénz, hogy lábtörlő legyél, akkor ne állítsd az ellenkezőjét.

"Mikor én voltam kicsi és beszartam, sírtam, nyafogtam, nem voltam hajlandó bármit megenni, akkor ő se adott be intézetbe"

Ez nagyon nem ugyanaz a szituáció. Egészen más a kisgyerekedet pelenkázni, akinek a születése a te döntésed volt, és aki növekszik, és örömöd leled a fejlődésében. És más az öreg, magatehetetlen, zavart apádat pelenkázni. Én hálás vagyok a szüleimnek, hogy felneveltek, és mikor beteg lett, ápoltam apámat, de engem ez traumatizált, a mai napig viszolygok visszagondolni rá. Úgyhogy ugyanezt anyámnál már nem vagyok hajlandó, neki egy intézményt kerestünk. Ettől még gondoskodom róla, rakat pénzt fizetek, látogatom, de nem csinálom végig megegyszer az ápolást.