Tee gondozod, cserébe nem hagyna rád semmit? Hogyan állnál hozzá?

Gondolom, úgy tekint az ellátására, hogy ez egyszerűen jár neki, és kész....(Nem szeretném leírni, amit ilyenkor a gyakorin szoktak: nárcizni, meg szociopatázni.) De valószínű, hogy a Nagyid érzelmi intelligenciája, meg empátiája nincs a toppon. Sajnos ez a törvényt nem befolyásolja semmilyen tekintetben. Írásba kellett volna foglalni, ügyvéd jelenlétében, illetve csak ezzel a feltétellel folytatni az ápolását, ha a rokonai vagy is ti lesztek az örökösei.

Bár ez is felvet néhány kérdést. Ha nem rátok, akkor kire? Élnek a szüleid, vagy is az a szülőd, aki az ő gyermeke, mert akkor az öröklési sorrendben ő jön...

Sokan elképzelni nem tudják, hogy egy tündibündi idős ember mekkora ordenáré seggfej tud lenni a 4 fal között, amikor a szerettein kívül más nem látja. És aztán lesznek a szívszorító sztorik a leszart nagypapákról, akiknek nem rossz a telefonjuk, csak nem hívják őket a leszármazottak. (Vajon miért?)

Meg a szívszorító sztorik karácsonykor a szegény elhagyatott nagypapákról, akik kammendáré gyászjelentéssel tudják odacsalogatni a rokonokat.

Ha egy öreget leszarnak, annak oka van, nem kell képmutatónak lenni.

És em arról van szó, hogy valaki az örökség miatt tesz ezt azt, de az akkor is gusztustalan, amikor azon fröcsög egy öreg, hogy "úgysem kaptok semmit". Maga az ellenségeskedés bicskanyitogató. Miért is vár el ezek után bármit?

Ha tényleg egy kétszinű szörnyeteg, akkor bizony kerek-perec megmondanám neki, hogy felölem bizony megpusztulhat, ha nem perkál.

"Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten."

Én nem az örökségre hajtanék, de biztos, hogy a szabadidőmet szánnám csak rá. Kísérgetni kell? Oké, menjen vele, aki épp ráér. Nekem edzenem kell vagy boltba menni, esetleg mosok otthon, nem érek rá.

A minimum a köszönöm és a kedvesség, ha valaki gondozza az öreget. Ha nem képes rá, akkor csinálja az, akinek érdeke fűződik hozzá. Hobbiból nem szivatnám magam a saját káromra.