Miért nem gondolkoznak a párok gyerekvállalás előtt?

Hát nézd, ha előre meg lehetne mondani, hogy beteg lesz a gyerekem, nem vállalnám. Ilyenkor nem csak magamra gondolok, hanem a gyerekre is, hogy nem élhetne minőségi életet. Nem tudnék semmit tenni, hogy jobb legyen neki, és ez borzalmas lenne.

Viszont ha meleg vagy transzszexuális lenne, egyáltalán nem akadnék ki. Tudom, hogy sokaknak nehéz annyira kilátni a szűklátókörű agyukból, hogy képtelenek elhinni, hogy van, akit nem zavar, engem nem érdekelne. Ez csak szexuális vonzódás.

És igen, ahogy valaki írta előttem, én is jobban kiakadnék az állatkínzáson.

21:49

És a többiek, én azért kíváncsi lennék a reakciótokra...

Persze tisztelném, ha így viselkednétek valóban minden esetre:)

én lemondanék a gyerekemről, ha komoly fogyatékossága lenne. Az itt válaszolók többsége (gondolom) úgy ír, hogy nincs a közvetlen családjában súlyos értelmi-testi fogyatékos. Hát nekem van. A testvérem. Megnyomorította a szüleimet és engem is. Borzalmas gyerekkorom volt, és a jövőm sem másmilyen. anyámék 58 évesen oylanok, mintha 80 évesek lennének. HOsszú lenne leírni, hogy milyen kálvárián mentünk/megyünk keresztül. Mi jó anyagi körülmények között élünk, el sem tudom képzelni, hogy akik nem, azok hogy bírják anyagilag. Érzelmileg és egészségileg kivitelezhetetlen komoly sérülés nélkül. És akármit csinálok, ő már egész életére/életemre az én vállamat nyomja... akár a saját önálló családom kárára is :/ ha a gyerekem is beteg lenne, azt már nem bírnám. És nem hiszem, hogy szemét lennék emiatt. Kívüálllóknak ezt nem lehet megmagyarázni.

Meleg gyerek esetén nem tenném ezt.

Ugyanakkor egyetértek maximálisan azzal is, aki azt irja, hogy nem minden helyzetben tudná szeretni és támogatni a gyerekét. Én sem tudnám, ha drogos, bűnöző, állatkínzó, prosti lenne. le lehet pontozni.

Valahol igazat adok neked kedves Kérdező! Bár szerintem elenyésző azoknak a szülőknek a száma akik tehetnek gyermekük szexuális beállítottságáról, és gondolj bele, egy meleg gyerek szüleit is megbélyegzi valamilyen szinten a tásadalom. Nekik is kell hagyni arra időt, hogy a sokkot feldolgozzák.

A fogyatékosság pedig olyan dolog, hogy bár a terhesség során szűrhető, de sose tudod melyik nap mi vár rád. Ha váratlanul alakul ki (pl.: baleset következtében) és a szülők elfordulnak a gyerektől, az az ő szegénységi bizonyítványuk. Ilyen szülőnek sosem kellett igazán gyerek.

Én inkább azt nem értem, hogy annyi kamasz van, akikkel alpári stílusban beszélnek otthon, akiket kitesznek otthonról stb stb. Na ennek szülőnek minek gyerek? Már nem aranyos édes totyogós 1-2 éves, akkor már nincs rá szükség?

Szerintem gondolkodnak,csak az a baj,hogy a szülőségre nem lehet felkészülni..

A gyereknevelés embert-próbáló feladat,megterhelő szellemi,fizikai és anyagi értelemben is.Minden egyes nap észnél kell(ene) lenni mindkét szülőnek,hogy megfelelő nevelést nyújthassanak.Nagyon nehéz...és hiába gondolkodnak előre szerintem csak folyamatában derülhet ki,hogy hogyan állják a kihívásokat.

Mi két különböző nemű,és természetű gyermeket nevelünk.Szerintem én a napjaim 80%-ban azon gondolkodom,hogy mit csinálunk jól vagy rosszul velük kapcsolatban.És fogalmam nincs,hogy végül a rájuk fordított energiának mi lesz a kimenetele....

Így hát szerintem arra sem lehet felkészülni,hogy meleg,vagy beteg lesz a gyermek....Szerintem nem felelőtlen gyerekvállaló aki erre nem készül fel.Ha majd gond lesz vele,csak az a lényeg,hogy hogyan dolgozza fel a szülő,és hogyan tud a továbbiakban viszonyulni a gyerekéhez.

Szóval szerintem a felkészületlenség nem bűn,az a bűn amikor nem tud a szülő alkalmazkodni a gyerek "másságához".