Csajok, hogyan tudjatok a ferjeteket par ev hazassag utan is az ujjatok kore csavarni?

Első pár randin lehet behúzott hassal üldögélni, hogy te milyen szép és vékony vagy, de előbb-utóbb ki kell engedni a hasad. És akkor borul a bili, mert úgy már nem is kellesz? Ennyit a szerepjátszás értelméről.

Szegény gyerek, van egy megtévesztett apja, egy hazug és gyerekes gondolkodású anyja, de mi lez vele?

Tudod olyan ez, mint a lovaglas a Te esetedben. A lonak a hatara felulni konnyu, de mar a nyeregben maradni nehezebb, azt meg kell tanulni!

Valoban Te valasztottad ezt, igy ahogyan leirtad, Te csak arra koncentraltal ebben a kapcsolatban, hogy "elkellj", de nem gondoltal bele, hogy aztan hogyan is fog ez igy erzelmek nelkul mukodni. Mivel ez a jelenlegi eletetek affele kutya elet, de errol csakis Te tehetsz, mivel Te teremtetted meg ezt, igy Neked kell megtalalni a modjat annak, hogy ez tovabbra is mukodjon. Mivel mostmar Anya vagy, de a parod az eleted parja es a gyermeked apja, Aki felvallalt Teged, de Te nem figyeltel oda a tulajdonsagaira, s ez volt a gond.

Most ha kilepsz ebbol a kapcsolatbol, akkor mar 2 masik szemelyisegnek fogsz artani lelkileg, tehat megkell talalnod a megoldast arra, hogy EGY csalad maradjatok!

Most kezd el megismerni azt az embert, Aki a ferjed, es kezd el elfogadni, es kezd el szeretni es torodj Vele, mivel eddig valoszinuleg ezt elhanyagoltad talan, s azert tart itt a kapcsolatotok.

Legy ude es udvarolj a parodnak, csabisd el! Mert vagy azert vett el Teged, hogy szeretett, vagy pedig O is ugy erzett, mint Te, hogy "benne van" a korban, s kellene egy asszony a hazhoz!

Ezt kellene tisztaznatok az erzelmeiteket, s most hagyjatok a multat, de a jelenben eljetek, s probaljatok most kijavitani azt, amit mar elejen elrontottatok!

Mire nem számítottál? Hogy ha valakit becsapsz, és szerepet játszol, attól a valódi lényedet nem fogja megszeretni? Hát pedig hhez nem kell sok logika, hogy kiszámítsd. Nagyon gáz ez az egész, hogy hazudtál meg szerepet játszottál, és amikor kiderül milyen vagy, akkor meg jól elcseszted az életedet. Nem gyerekes vagy, hanem végtelenül buta és egyszerű agyú.

Arra nem gondoltál, hogy esetleg nem további hazug praktikák meg trükkök kellenének, hanem abba kéne hagyni a hazudozást, és elgondolkodni azon, hogy mennyi mindent elcsesztél, és őszintén jóvá tenni?

Nem hiszem el, milyen nyomorék agyú felnőttek vannak :-O

"Rajottem h. csak akkor lehetek boldog, ha nem nmagamat adom, hanem jatszom, megjatszok mindent.Ez volt a kapcsolatunk elejen is es mukodott, halalian szerelmes volt belem, kesobb amikor mar osszekoltoztunk as jol megismert minden megvaltozott"

Nah látod..,itt követted el a hibát,hogy megjátszottad magadat a kapcsolat elején!Vagy azt kellett volna tovább vinni és nem kimutatni az igazi éned vagy már az elején CSAK magadat kellett volna adni s nem szinészkedni!Egyébként sokan beleesnek ebbe a hibába hogy a kapcsolat elején megismerkedéskor mindenki próbálja a legszebbik énjét mutatni,kicsit megjátsza magát..,és ha pl. összeköltöznek ott kibukik a szög a zsákból...,és ez nem jó taktika sztem...

az a baj, hogy nem taktikázni kellene, hanem vagy olyannak mutatni magadat, amilyen vagy, vagy tudatosan, mélyről megváltozni néhány dologban, amivel tudod hogy neked is jót tenne, és a pároddal is sokkal örömtelibb lenne az élet.

de most állandóan szerepben maradni, meg arra koncentrálni, és ráadásul akkor azzal a tudattal élni, hogy NEM TÉGED SZERET A PÁROD, HANEM VALAMI MÁS SZEREPET?! abban mi a boldogság? az borzasztó megalázó lehet, hogy annyira szar a valódi éned, hogy el kell rejtened, és hazugságban leélni egy életet...

sok ember el sem tudja képzelni, mekkora mély boldogság és megnyugvás, amikor álarcok nélkül szeret és imád a párod, és mindenben teljes az őszinteség és az elfogadás két ember között. EZ a boldogság egy kapcsolatban, együttélésben, ez a tudat. szerepjátszással épp egy kapcsolat valódi boldogság lehetőségét vágja el, amitől egy kapcsolat valóban boldogságot okoz, pont azt semmisíti meg. akkor meg minek a kapcsolat?

Én mindegyik páromhoz férjhez mehettem volna,és sose jutott eszembe hogy mást mutassak,mint aki vagyok.Az embert önmagáért szeressék vagy sehogy se.Hogy becsapod a másikat,az nem megoldás és mint láthatod nem is érte meg.

"Ferjhez akartam menni barmi aron meg aztan 34 evesen mire vartam volna meg?"

Ilyet se hallottam még.Ha önmagad vagy nem tudtál volna férjhez menni?Vagy annyira rossz a stílusod hogy nem kellettél senkinek se feleségként?

Ezeken el kellett volna gondolkoznod.Nem keseregni,hogy mit tegyél most már.

Ne haragudj,de nem nagyon tudlak sajnálni,gondolkozni kellett volna.

34/N

*Rajottem h. csak akkor lehetek boldog, ha nem nmagamat adom, hanem jatszom, megjatszok mindent.

Nagyon rossz ötlet volt. A legnagyobb boldogság az életben, ha önmagad lehetsz és önmagadért szeretnek. Azzal, hogy megjátszod magad, ez lehetetlenné vált.

A szeretet azt jelenti, hogy olyannak fogadsz el és szeretsz valakit, amilyen. Nem belenyugszol, hogy olyan, hanem örülsz neki, hogy olyan. (Rögtön felmerül a kérdés, hogy valóban szeretted-e, szereted-e a férjedet, nem csak a házasság lehetőségébe voltál szerelmes?)

Ahhoz, hogy szeretni tudj valakit, ismerned kell, tudnod kell, milyen. Ha nem ismered, mit szeretsz benne? Amit elképzeltél? A férjed NEM ismer téged, ergó esélye sincs szeretni. Valamennyire ismeri azt, akit teremtettél neki a színjátékkal, de őt meg nem becsüli meg, mindig az van, amit ő akar... a megjátszott énedet semmibe veszi.

Ha továbbra is megjátszod magad, semmi nem fog változni, egyre boldogtalanabbak lesztek mindketten, végül elváltok. Hiszen nem vagy boldog.

Ha végre önmagad lennél, esélyed lenne rá, hogy az ujjad köré csavard a férjedet. De ehhez el kell hinned, hogy te magad szerethető vagy, önmagadért szerethető vagy. Kérdés, hogy erre képes vagy-e. Valószínűleg nem, mert különben az elejétől önmagadat adtad volna. Viszont van egy jó hírem is: ez tanulható, úgyhogy még nincs semmi veszve.