Lányom barátja több hónapja már itt van minden másnap és hétvégén is , lányom még nem dolgozik csak a fiú és itt eszik és mosatja ruháit ezért nem hoz de nem is fizet semmit meddig lehet szó nélkül tartani ezt a helyzetet?

A leghasznosabb választ szerintem a 4-es írta, ugyanezt csinálnám. De gáz, hogy a fiúnak magától nem jut eszébe. Tök mindegy, hogy otthon hogy lakik, belead-e a költségekbe, vagy sem, ez egy másik család, ahova apránként félig-meddig „beköltözött”. Más a vendégeskedés, meg az, hogy kb. már több időt tölt ott, mint otthon, és így már nem is csak néha 1-1 tányér ételről van szó.

Amikor én voltam tizenéves, és kapcsolatom lett, akkor amúgy felváltva voltunk egymásnál: Hétköznap a párom jött (nem minden egyes nap), hétvégén én aludtam ott 1 éjszakát. Így eloszlott, hol én voltam „etetve”, hol ő. Mosni senki sem mosatott a másiknál. Ezen kívül az is időnként felvetődött bennünk, hogy azért monitorozzuk, nem vagyunk-e a másik családjának a terhére, mert ugye nem csak a plusz anyagi terhekről lehet szó.

50-es: Ne általánosíts! Én anno, amint elkezdtem főiskola mellett részmunkaidőben dolgozni, adtam haza belőle.

51 Bocs minden elismeresem. MOND HANY HASONLO FIATALAL TALALKOZTAL AKI ILYEN MIND TE.

Ha hasonlo gondolkodasu fiatal olvassa toluk bocsanat

Oké, oké, de egy fiatal se gondolatolvasó. Bizony, amikor felmerül az ottalvás, az sokszor le van egyszerűsítve, a szülők részéről is arra, hogy vigyázzatok gyerekek!

Pedig egy kvázi idegen folyamatos "vendégül látása" sok szempontból megterhelő tud lenni.

Ezen, ha belecsúszunk akkor csak a rendszeres, őszinte megbeszélés tud segíteni.

Előtte meg az, ha a szülők önmagukkal is őszinték, és a beköltözéshez a felnőttes felelősségvállalást is jóelőre feltételül szabják.