Kiváncsi lennék Ti mit tettetek volna?
Ez azért írom ki mert nagyon sok ehhez hasonló kérdést olvastam már az oldalon és sajnos nagyon sokan csupán szórakozásból írnak ilyeneket.
Szóval a párom nagyon beteg lett egy pár évvel ezelőtt. Nagyon megviselt minket a dolog és persze szüleinket is. Akkor már öt éve voltunk együtt és terveztük az összeköltözést, házasságot, gyerekeket. Én akkor 23 éves voltam ő 25.
Na most már végre tényleg a lényeg ő el akart hagyni, azt kérte ne nézzem végig az ő szenvedését, hisz olyan fiatal vagyok kaphanék egy "teljesértékű" egészséges embert is. Én viszont nagyon úgy nézett ki, hogy babát várok. Ti ebben a helyzetben mit tettetek volna?? Majd én is megírom, hogyan alakult a mi helyzetrünk és, hogy én milyen döntést hoztam.
Felesleges a kislányodat elvinned,mert a rák nem örökölhető! Legfeljebb akkor lehetne valami kockázat,ha a fogantatás idején állt kemó kezelés alatt.
3 hónapos terhes voltam,amikor az én férjem is beteg lett. A fiam 6 hetes volt,amikor meghalt.(Ma már 40 éves és egészséges) Eszembe sem jutott elhagyni a betegsége miatt.
a kérdésedre a válasz én se hagytam volna el a férjem!!!
annyira szomorú ez a történet.két jó dolog van benne a kislányod és az hogy ismerhették egymást az apukájával!!
a szívem szakad meg!itt bőgök mint egy kis gyerek!
büszke lehetsz magadra!nem is tudom honnan merítettél ennyi erőt.
remélem boldogok lesztek az életben és találsz magadnak egy párt aki a gyermekednek is méltó és szerető apja lesz!!
nekünk is van egy 21 hós lányunk.
24N
Amikor először elolvastam a főcím kérdésedet,nekem az jutott eszembe,hogy én nem vagyok olyan erős mint te.Én képtelen lennék ápolni valakit akiről tudom,hogy a szemem előtt fog meghalni..Egyszerűen nagyobb lenne bennem a félsz,a fájdalom miatti félelem mint azt hogy élete végéig ápoljam.A terhesség a másik amit nem vállaltam volna be ilyen helyzetben az előbbi okok miatt..Bennem lett volna ,hogy mit kezdek egy picivel ha egyedül maradok vele? Ezért nem is írtam meg,hogy én bizony gyáva lennék még akkor is ha tudom,hogy szívből szeretem a páromat.De végig olvastam a többiek hozzászólását,és a te döntésedet..Írtad,hogy a kislányod 5 éves..És megfogott egy mondatod! Végül is a lányod által maradt valami a párodból is..Ha most újra kéne írni,hogy mit tennék már nyugodt szívvel írnám,hogy végig mellette maradnék,és azt a kevés időt ami még hátra van boldoggá tenném..Megtartanám a gyermekemet,mert később ha a szemébe néznék mindig azt az embert látnám akit szívből szerettem!
Ezért mindent tiszteletem neked és azoknak a nőknek akik ilyen bátrak!
Kívánom,hogy ezentúl soha ne érjen ilyen nagy baj,és büszke lehess a lányodra..
38/N
Akivel ilyesmi valóban megtörténik,az tiszteli annyira a férje emlékét(és a gyermekét is),(és elég mélyen fáj a sebe ahhoz),hogy ne tárja a gyakorikérdéses közönség elé a történetét,idegen emberek elé,még névtelenül sem,hogy csámcsogjanak rajta.Főleg,mert a kérdés voltaképpen nem is kérdés,hisz annyira egyértelmű h mi a teendő.
Lehet lepontozni,de szerintem az egész csak kamu.
kedves utolsó!
Én nem foglak lepontozni azért mert ez a véleményed.
Annyi kamu kérdést írtak már ki, hogy lehet hogy ezért nem hiszel nekem.
Tudod sokszor olvastam itt olyan kérdést, hogy vállaljam e egyedül a gyereket vagy ne vagy a beteg vagyok mit csináljak?? kérdéseket.
És igen igazad van még egy jó pár hónappal ezelőtt biztos hogy nem lettem volna képes elmondani a történetemet de rájöttem arra, hogy minden okkal történik és nem is igazán kérdezni akartam, hanem megosztani egy végeredményben szomorú de mégis boldog történetet.
Ha teheted, kérlek, kedves kérdező, olvasd el Cecelia Ahern: Ui. szeretlek című könyvét!
Egy fiatal házaspár történetéről szól, ahol a férj rákban meghal. Tulajdonképpen innen indul a történet, ahol nálatok úgymond "befejeződött", a feleség újrakezdéséről, mindennapjairól. (annyi különbséggel, hogy baba nem volt)
Bár alapvetően szomorú a történet, végül kikerekedik egy teljes élet belőle.
Ha már elég erősnek érzed magad, olvasd el (vagy legalább nézz utána a neten a rövid leírásnak)!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!