Miért ekkora baj, hogy "fura" ételeket főzök ?
Külön élek két lakotarssal, önellátó vagyok egy ideje. Néha anyu meg a húgom meglátogat. Mivel elég messze lakom, olyankor néha nálam alszanak, elkerülhetetlen, hogy nálam egyenek.
Engem anyu nem tanított meg főzni otthon, mindent a netről, vagy épp a barátaimtól/akikkel aktuálisan együtt éltem koliba, vagy albérletben/ tanultam. És minden látogatáskor rosszallóan megjegyzéseket tesz a fősztömre, hogy hát én nem úgy csinálom mint ő(hát miért is csinálnám úgy, ha nem tőle tanultam?), vagy ha olyasmit csinálok, amit ő nem szokott, neki furán hangzik, akkor teljesen ki van akadva, hogy hát én miért főzök olyat. Nem azt mondja, hogy rossz ízű, meg is eszi, de mindig ki van bukva, hogy ő ezt nem így szokta, vagy ő ilyet nem szokott.
Csomószor kérdezi, hogy ez nekem honnan jött, én megválaszolom, mert miért ne mondhatnám meg, hogy honnan a recept. Leginkább azokon a recepteken van kiakadva, amiket a külföldi barátaimtól tanultam. Most nem ilyen falusiaknak bizarr ételekre kell gondolni, de mondjuk anyámnál egy tojásos rizs kivágja a biztosítékot, hogy az hülyeség.
És persze, főzhetném azt, amiket ő szokott, de úgysem lesz olyan, mint ahogy ő szokta, és akkor azon van kiakadva, hogy nem olyan, mint ahogy ő csinálja, szóval tök mindegy. Ha megkérdezem, hogy mit szeretne, akkor neki mindegy, szóval többnyire az van, amit a húgom szeretne, ő meg tökre szereti a "fura" ételeimet", szóval ja. Csak anyám van kibukva, hogy miért azt csinálom, miért úgy csinálom, stb.
Megmondanám, ha azt főzném, amire ő tanított, éhesen maradunk, mivel nem tanított semmire.
Ugyanígy voltam, mint te. Magam tanultam sütni/főzni, pedig nekem az apám is főz. Neki is úgy jó minden, ahogy ő csinálja.
Anyámat is ő tanította főzni, mert a mamám sem tanította meg őt. Erről szeret is anyám panaszkodni, szidni a mamámat ezért, de akkor megmondom neki: miért, te melyik gyerekedet tanítottad meg főzni? 😁
Én nagyrészt anyukámtól tanultam főzni, mégis másképp csinálom a dolgokat. Sosem szól bele, ha ízlik neki dicséri is, sőt van olyan, amit ő tanult tőlem...
Ezzel szemben anyósomnak nem főzök, mert habár mindenkinek ízlik, ő csak vágja a pofákat, hogy ezt nem így kell és a fia nem is szereti...(de...)
Vannak ilyen emberek, akik beszorultak a saját mentális problémájukba és nem képesek elfogadni, hogy egy dolgot nem csak úgy lehet csinálni, ahogy ő szokta....
Javaslom a hideg kaját, vagy a pizza rendelést, azt is le fogja szólni, de legalább nem tettél bele több energiát, mint muszaj
Legközelebb ne adj nekik enni, ajánld fel, hogy menjen vendéglőbe, mert a Te főztöd nem ízlik, tehát aznap nem főzöl.
A húgodnak sem tetszik a főztöd? Ha neki mindegy, akkor kérjed meg őt, hogy tegye sínre az anyukát.
A húgom nem tesz megjegyzéseket. De csak ne ő tegye már helyre anyámat, hát csak 15 éves. :D
Anyám mindig azzal jön fintorogva, hogy jó-jó ízlik neki, de ő nem így csinálja/nem csinálja/nincs értelme a receptnek. Néha volt pár kísérlete arra, hogy főzni tanítson, de nem lett belőle semmi, max veszekedés. Úgy magyaráz, mintha minimum szellemileg erősen sérült lennék, tehát ilyeneket, hogy részletesen kifejti, hogy melyik irányból szeleteld apróra a hagymát, hogy fogd a kést, stb. Aztán felhúzza magát, veszekszik, én meg nem hagyom magam... Szóval ja, semmi jó nem sül ki abból, ha anyám főzni tanít engem.
Olyanokon akad ki, hogy mondjuk enyhén fűszerezem a krumplipürét, nem natúran tálalom, fura neki az összes olyan étel, ami tortillába van, kiakasztónak tartja azt, ahogy sózom a tüköetojást, mert ő sütés közben felülről sózza, én meg magát a zsiradékot sózom meg, amiben sütöm, és akkor nem hagy pöttyöket a tojáson a só. Ízben semmi különbség, csak jobban néz ki. Sosem mondja azt, hogy nem finom, épp ellenkezőleg, csak fintorog, hogy ő nem így csinálja.
Ez egy ilyen anyai-háziasszonyi agybaj. Örömömre szolgál, hogy - úgy veszem ki - fia nincs, mert a menyét is ezzel a pofavágós "én nem így szoktam, ez a lány nem tud főzni, nem így KELL, ROSSZUL csinálja" puffogással küldené az idegosztályra, miközben sápítozna, hogy szegény kisfia éhen fog halni.
Egy csomó középkorú vagy idősebb nőnek ez a becsípődése, hogy csak az jó, amit ő csinál, ahogy ő csinálja. Akik máshogy csinálják, azok rosszul csinálják és nem tudnak főzni (de ezt csak a fiatalabbakra mondják, azt nem veszik észre, hogy amúgy a szomszédasszony sem pont úgy csinálja a rántottát, mint ők), a többi étel meg hülyeség (mi tud hülyeség lenni egy ételen?!).
Egyébként ha ő tanított volna, akkor is csomó mindent másképp csinálnál. Én is pontosan tudom jópár ételről, hogyan készíti anyám, én mégsem úgy csinálom. Más méretűre vágom, másképp fűszerezem, mást teszek bele, kevesebb zsír, sűrűbb állag stb. Egyszerűen rájöttem, hogy nekem úgy jobban ízlik.
Szerintem jó hogy így szereted, ezt is lehet hobbi szinten csinálni, a különbség az hogy ennek nem marad nyoma mert megfeszített. A tükortojásos résznél el is mosolyogtam magam, mert olyan mintha magamat olvastam volna. Én is szeretek a részletekre odafigyelni, ellentétben azzal aki csak muszálybol főz. Én is szeretem az újdonságokat, a mas kulturákbol való ételeket kiprobálni. Van hogy nem ízlik, van hogy igen.
Elhiszem hogy rossz érzés állandóan kritikát kapni anyukadtol. Én egyszer lehet hogy kibuknék mert elég érzékeny vagyok. Szerencsére a húgod vevő rá és ízlik neki is, a kedvéért szerintem folytasd a főzést.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!