Azt kellett volna mondanom, hogy szereti őket az apjuk?
Nemcsak engem hagyott el, hanem a gyerekeit is. Nem foglalkozott velük, nem kereste őket, többször évekre eltűnt.
Kérdezték a gyerekek, főleg amikor megszületett a féltestvérük, hogy szereti őket az apjuk. Azt mondtam, hogy nem, es nem is törekedtem arra, hogy az apjukkal jó viszonyuk legyen, nem beszéltem se azt a fülekre, hogy ne foglalkozzanak vele, se azt, hogy szeressék az apjukat és keressék.
Ez lett volna az ellene hangolás? Miért kellett volna azt mondanom, hogy igen, szeret titeket apátok?
Nem szabad azt mondani, hogy nem szeret. A megfelelo valasz a: nem tudom, vagy a maga módján szeret.
Nyilván lehet ezt hazugsagkant ertelmezni. Aki annak értelmezi, nyilván hallotta már a kegyes hazugság fogalmát.
Mit veszit azzal a gyerek, ha elmondod, az apja nem szereti? Az önértékelését simán tönkre vágja. Csak gondolj bele, valaki eléd állna és közölné veled, hogy x személy, aki neked fontos, akit te szeretsz, nem szeret téged. Mit éreznél? Felnőttként valahogy feldolgoznad. De gyerekként? Kb az egész hátralevő életed ketsegekbol állna. Vajon anyám szeret? A nagyanyam? Nagyapám? A barátom, barátnőm, később q gyerekem?
Más az, amikor a gyerek magától jön rá, ahogy egyre idősebb, értelmesebb lesz, egyre többet fog fel a világból.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!